Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 7. hétfő, az őszi ülésszak 2. napja - Az ülés megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (független)
87 jogosságát kénytelen vagyok elismerni. De ezt nagyon elszomorítónak tartom. Abban azonban, remélem, ebben a Házban valamennyien egyetértünk, hogy a tömegtájékoztatás korrektsége és hitele rendkívüli fontosságú, illetve az ezen esett sérelem joggal tekinthető rendkívüli ügynek. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Nagyné Maczó Ágnes, független képviselő. (Zaj.) Napirend előtti felszólaló: G. Nagyné dr. Maczó Ágnes (f üggetlen) G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (független) Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Rendkívüli és halaszthatatlan ügyben kértem szót. Tom Lantos szenátor úr látogatásával kapcsolatban határozati javaslatot is fogok terjeszteni a Ház elé, előbb azo nban a történteket kötelességem nagyon röviden, új oldalról, függetlenként, pártatlanul megvilágítani – minden rosszindulat nélkül. Az 1986os írószövetségi közgyűlésen az egyik író hitet tett demokratikus, szocialista, baloldali elkötelezettségéről, úgy, hogy erre senki nem kényszerítette. Ez az író Csurka István volt. (Derültség.) S ha most az ellene szegülők táborából nézünk valakit, mondjuk Balázsi Tibort: ő néhány éve még elkötelezett marxista volt, s terjesztője ennek az ideológiának. (Zaj.) (15.30) A megváltozott politikai helyzetben az egyikből nemzeti liberális lett, a másikból úgynevezett népinemzeti politikus. Mindebből könnyen érzékelhető, hogy baloldali kakasviadal zajlik itt mezcsere után. (Derültség.) Egyébként Csurka István írása eltorzított és provokatív, durva utánzata azoknak a beszédeknek, amelyeket itt a tisztelt Ház előtt korábban elmondtam. Gondoljanak csak arra, amikor a paktumról, a köztársasági elnök választásáról, az adósságról, a demokrácia válságáról itt, a Házban szóltam. Ebből is látszik, milyen lényeges különbség van a népi politikát kisajátító és a népi politikát képviselő megnyilatkozás között. Mert aki kisajátít, az szükségszerűen torzít, aki pedig képvisel, az a tiszta forrást mutatja meg, a vox humanát, ahogy Bari Károly í rta: "Vár rád a tenger, ittál belőle, támassz a kortyból óceánt!" Mert aki kisajátít, az kommunistázik és fasisztázik, aki pedig képvisel, hűség és hűtlenség között húzza meg a választóvonalat. Magyarországon a hűtlenség és előmenetel régóta egyet jelentet tek. Rövid csönd után újra elkezdődött a népképviselet házában a fasisztázás és a kommunistázás. Pedig ezekhez a bűnös dolgokhoz a népnek nem volt valójában soha semmi köze. Éppen ezért a Parlament nem engedheti meg magának, hogy olyan fasisztázó és kommun istázó hangok domináljanak az ország első házában, és ezt csinnadrattázzák szét az egész világban. Szóval hazug módon olyasmit emeljenek nagy hangerőre, ami a nép lelkében nem is lakozik. A háborúk pedig soha nem akkor kezdődtek el, amikor ropogni kezdtek a fegyverek, hanem akkor, amikor a vezetők elvetemedtek a néptől. Az évszázadokon át hitben nevelkedett jézusi nép épp ilyen okok miatt rejtette el magában a hitét oly mélyre, hogy soha többé ne tiporhassa azt meg senki. Pontosan tudja, hogy a kommunistázá snak fasizmus a vége, a fasisztázásnak pedig kommunizmus. Ha egy gyermeket lelencházba dobnak, arról a gyermek tehet a legkevésbé. S most ezt az államalkotó történelmi népet akarva, akaratlan Európa lelencévé tehetik. Ruletteznek a hatalomért, ahol a tét a nemzet. Tudjuk nagyon jól, hogy Kossuth Lajos amerikai körútja dicsőségünk példázata volt, egy hites nép üzenetét vitte Amerikába, és valóban a nép üzenetét vitte, nem pedig a néptől elvetemedett, törpe kisebbségi hangot. Talán akkor nem is volt ilyen. Ám , ha volt is, Kossuth nem tévesztette el az arányokat. Megtanulhattuk volna már régen, hogy a kompromisszum nem azt jelenti, hogy elvitatkozgatunk egy darabig az isteni igazság fölött, aztán a megfeszítésről kezdünk el tárgyalni. Ezt a népet 1956ban már m egfeszítették. A keresztről való levétel is megtörtént, és minden téves
