Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 7. hétfő, az őszi ülésszak 2. napja - Az ülés megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP)
88 látásmód ellenére a feltámadás ideje jött el, és a feltámadáshoz biblikus hang kellene, nem pedig kommunistázó és fasisztázó indulatok. Éppen ezért azzal a határozati javaslattal fogok a tisztelt Ház felé fordulni – méltányolva az amerikai figyelmet irántunk ", hogy a kongresszus ne néhány ember indulatával foglalkozzék, hanem hivatkozva a magyar nép egyetemes történelmi értékeire, 1956, 1848 szellemisége szerint azt a kérdést vizsgálja meg és tárja a széles nyilvánosság elé, hogy miért kezdett éhségsztrájkot Tőkés László, a szlovák parlamentből miért vonultak ki a magyar képviselők, miért vakították meg Sütő Andrást egyik szemére, a Vajdaságban miért költöztetnek más etnikumot a magyaro k házaiba, miért nem kapnak a csángók magyar papokat, miért kell szenvednie és félnie ennek a népnek a Kárpátmedencében a XX. század végén? A Magyar Parlamentnek ebben a kérdésben Kossuth Lajos szellemiségéhez kell felemelkednie, és azt kell kérnie, hogy arról a döntő óhajról tárgyaljanak, hogy békében akarunk élni mindenkivel, s méltatlanul szenved ez a jézusi nép. Kérem az elnök urat, hogy határozati javaslatomat az ügy sürgősségére való tekintettel terjessze haladéktalanul a Ház elé. A sajtót csak arra kérem, hogy a békés és a békességre törekvő hangnak csak akkora nyilvánosságot adjon, mint a kommunistázó és fasisztázó indulatoknak, s az ügy súlyának megfelelően tájékoztassa a közvéleményt, hogy a magyar Parlament megbízóinak fájdalmaira, bajaira kívánj a felhívni az amerikai közvélemény figyelmét, nem pedig saját lelkületétől teljesen idegen indulatokra. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Szólásra következik Szabó Lajos képviselőtársunk a kisgazdafrakció részéről. Napirend előtti felszólaló: Dr. Sz abó Lajos (FKgP) SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Több mint két évi késedelemmel végre vidéken, a falun és a magyar mezőgazdaságban is megindult a rendszerváltás. Súlyos hiba ez a hosszú késedelem, mert kö zben megtört a társadalom érintett tagjainak a forradalmi lendülete, elbizonytalanodtak, és hamis információk, sok esetben kétkedés és hitvesztés miatt sokkal rosszabb a pozíciója a mezőgazdaságban és a falun bekövetkező rendszerváltásnak. A rendszerváltás t szabályozó törvények végrehajtásával ma még mindig lehet javítani a helyzeten. A magyar parasztság újra hajlandó az erejét megfeszíteni, újra hajlandó föladni a komfortot. Nem tudok egyetérteni Csurka Istvánnal, amikor azt írja, hogy a magyar társadalomb an a komfortigény az uralkodó. Igen, de abban a pillanatban, amikor értelmes, követhető és az akaratával egyező célokat tűzünk a társadalom elé, azonnal föladja a komfortigényét, és hajlandó még önkizsákmányoló erőfeszítésre is. Nem csupán a rendszerváltás folyik most a magyar mezőgazdaságban és a falun, hanem most alakul ki a magyar mezőgazdaság jövőképe, és ez legalább olyan fontos, mint az előbbi, hisz sorskérdése ennek a nemzetnek a földtulajdon, és a föld hasznosítása, a föld célszerű megművelése. A re ndszerváltás törvényeiben, a kárpótlási törvényekben és a szövetkezeti átalakulási törvények végrehajtásában súlyos hibák vannak. (15.40) Addig, amíg a kárpótlási törvény centralizált végrehajtása nem érzékeli, nem tudja figyelembe venni ott a helyszínen a z érintettek kívánságait, az érintettek igényeit, ezzel ellentétben a szövetkezeti átalakulási törvény teljesen gazdátlan. A helyi erőviszonyok, a helyi hatalmi harcok függvényében kavarog. Mind a kettő nagyon súlyos hiba, mind a kettő tovább rontja a társ adalom érintett részének a közérzetét, és nem tudja figyelembe venni a törvény merevsége következtében – mert hiszen minden
