Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 28. hétfő, az őszi ülésszak 9. napja - Az agrárpiaci rendtartásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - KERTÉSZ ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
687 tenyészállatlétszámcsökkenés régen nem volt, és ez sajnos, várhatóan a minőség rovására megy. Egy ésszerű létszámcsökkentés természetesen a minőség javítását is szolgálhatja. Miniszter úr említette a növekvő sertésfelvásárlási árakkal kapcsolatban, hogy esetleg importtal fog ják az árakat letörni. Nem tudom, hogy ez lesze az egyetlen üdvözítő megoldás, hisz végig kell gondolnunk, mi lesz akkor a feleslegessé váló takarmánymennyiséggel, esetleg támogatással tudnánk exportálni, és esetleg növekszik tovább a falusi munkanélkülis ég. Tehát mindenképpen összefüggéseivel együtt kell a problémát vizsgálnunk. Korábbi interpellációmban már utaltam erre, 1991. szeptember 3án, éppen a megkésett húsakció kapcsán utaltam az egyensúly szükségességének a fenntartására, sőt már 1990ben utalt am az intervenció szükségességére, éppen a relatív túltermelés jelentkezése miatt, ami különösen a tejtermelés vonatkozásában volt meg. Hadd mondjak néhány szép gyakorlati példát is. Egy 1800 anyakocalétszámú sertéstelepre a felszámoló biztos kimondta az "ítéletet" – természetesen idézőjelben az ítélet – , hogy egyharmadára kell csökkenteni a tenyészállatlétszámot. Erről a telepről évente 14 községbe kb. 15 ezer malacot helyeztek ki bérhizlalásra. Hozzávetőlegesen ez kb. 100 ember foglalkoztatását, esetleg részfoglalkoztatását biztosította. Hangsúlyozni kívánom, hogy nem a nagyüzemet kívánom védeni, de mi lesz az így felszabadult munkanélküliekkel, hogy fognak megélhetést találni, esetleg munkanélkülijáradékot kell fizetni nekik. E mellett a telep mellett m űködött egy vágóhíd és húsfeldolgozó is, ez hozzávetőlegesen 60 embernek szintén munkát adott, már jelenleg ez is csak félkapacitással üzemel. (18.10) De mondhatok nagyobb vágóhidakat, amelyek exportra dolgoznak, és ahol jelentős nagyberuházások voltak a k özelmúltban, például a kapuvári vágóhíd esetében vagy a pápai exportvágóhíd esetében; az is ma már fél kapacitással üzemel. Eldöntendő kérdés tehát, hogy importtal letörjüke az árakat, elvegyüke a magyar sertéstartók kedvét továbbra is, vagy fizetjük a m unkanélkülijáradékot a falusi munkanélkülieknek is. Gyakran hallani, hogy a költségvetés nem képes a jövedelemhiányt pótolni a mezőgazdaságban. Ezt természetesen senki nem várja, hanem az eddigi rossz gyakorlat, a kapkodó vagy rossz döntések megelőzését k ívánjuk ezzel a törvénnyel elérni. De hangsúlyozni kívánom – mint ahogyan többen is hangsúlyozták már – , hogy ebben a nehéz, átmeneti időszakban mindenképpen többet kell áldoznia a költségvetésnek a mezőgazdaságra. A rendtartás és piac szerepével kapcsolat ban is már több vélemény elhangzott. Egyetértés van abban, hogy a lehetőségeinket konszenzussal kell kihasználni. Mindenképpen be kell vonni az érdekképviseleteket is. Ehhez feltétlenül szükség lenne az agrárkamarai törvény elfogadására is – miniszter úr i s említést tett már erről – , valamint a terméktanácsok bevonására. Abban, hogy milyen szerepük legyen, még viták folynak, de ha a megfelelő törvényi szinten hatáskör és felelősség fog hozzájuk kapcsolódni, én úgy gondolom, hogy mindenképpen megfelelően fog ják a mukájukat végezni. És mindenképpen a termelői alapegységekre, az agrárkamarai községi mezőgazdasági bizottságokra kell hogy támaszkodjanak a terméktanácsok, hogy megfelelő, hiteles adatforrásuk legyen. Több vita volt a hivatali kérdésekről is. Én úgy gondolom, hogy szétszórtan, több minisztériunál elhelyezve egyrészt a felelősség is megoszlik, másrészt – gondolom – a költségkihatása sem kevesebb. Tehát így, hogyha egy hivatalban egy helyen lenne koncentrálva a döntési lehetőség, tehát a felelősség is, én úgy gondolom, hogy megfelelőbb lenne a működése. Tisztelt Képviselőtársaim! Közismert az, hogy a betegséget könnyebb megelőzni, mint gyógyítani. Sajnos a mezőgazdaság beteg, hogy úgy mondjam, elfekvő, padlón van. Itt a megelőzéssel már elkéstünk. Azt h iszem, nekünk nem azon kell vitatkoznunk, hogy ezt a mai helyzetet az utóbbi negyvenöt év, vagy a legutóbbi két év okoztae, hanem sürgősen cselekednünk
