Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 28. hétfő, az őszi ülésszak 9. napja - Az agrárpiaci rendtartásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SIPOS IMRE, DR. (FKgP)
688 kell. Én úgy gondolom, hogy a kilábolás lehetőségét kell mindenképpen biztosítanunk, és ezzel a lehetős éggel a szorgalmáról közismert magyar ember, a parasztság biztos, hogy élni is fog. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót Sipos Imre képviselő úrnak, kisgazdapárti képviselőcsoport. Felszólaló: Dr. Sipos Imre (FKgP) SIPOS IMRE, DR. (FKgP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sokadik felszólalóként talán nem kell önök előtt hangsúlyoznom, hogy a mezőgazdaság mennyire fontos, meghatározó ágazata gazdasági életünknek, nemzeti jövedelmünknek. Nem kevésbé elhanyagolható az a tény sem, hogy a lakosság tetemes részének egyedüli megélhetési forrásául ezen ágazat szolgált, és kellene hogy szolgáljon napjainkban is. Sajnos a demokratikus átalakulási folyamat, a szociális piacgazdaságra való áttérés, a privatizáció éppen ezen jelent ős ágazatban tudta legkevésbé nyújtani a hozzá fűzött reményeket. A mezőgazdaság az a terület, ahol az átalakulási folyamatok a legnehézkesebben folynak. A kolhoz- és szovhoztípusú gazdálkodás majdnem az egész ágazatra kiterjedő csődje, piaci lehetőségeink nagymérvű beszűkülése és az egész Európát érintő gazdasági válság az ágazat ellehetetlenülését eredményezte. A mezőgazdasági termelés ennélfogva, valamint a termelést és az értékesítést összehangoló tövény hiánya miatt elbizonytalanodott, kaotikussá vált. Így a mezőgazdasági termelésből élő, nagyrészt állami gazdaságokban vagy termelőszövetkezetekben dolgozó tömegek megélhetése, egzisztenicája lehetetlenné vált. Az ország amúgy is hátrányos helyzetű területein – ahogy az én választókerületemben is – ezen g ondok még fokozottabban jelentkeznek. A családi, farmertípusú gazdálkodás igen nehézkesen indul a gazdálkodás anyagi fedezetének hiánya, az értékesítési lehetőségek kilátástalansága, az alacsony felvásárlási árak és a magas termelési költségek miatt. Minde zen problémák megoldását, a piacgazdaságra való teljes áttérésünket, a mezőgazdaság jelen válsághelyzetének a részbeni megoldását van hivatva az agrárpiaci rendtartást szabályozó törvény elfogadása biztosítani. A törvény megalkotása elengedhetetlen előfelt étele a fejlett nyugateurópai országokhoz való felzárkózásnak, a Közös Piac országaihoz való teljes jogú csatlakozásunknak. A törvény olyan kritériumokat vezet be, mint a kvóta, a garantált ár, küszöbár, zsilipár, irányár, melyek a törvény hatálya alá tar tozó termékek termelési biztonságát, piaci feltételeit garantálják. Korlátozzák a sokakat felháborító külföldi élemiszertermékek behozatalát is. A törvény biztosítja az agrárpiac közvetlen vagy közvetett szabályozását, mely elősegíti egyrészt a belföldi el látás és piac egyensúlyát, másrészt a gazdaságosabb, kiegyensúlyozottabb export feltételeit teremti meg. Ezzel külgazdasági, külkereskedelmi kapcsolataink stabillá, biztosabbá válnak. Garanciát nyújt továbbá a Közös Piac vérkeringésébe való bekapcsolódásun khoz, az egyre szigorúbb minőségi feltételek teljesítéséhez is. Ahhoz, hogy a rendtartás működjön, és a tőle várt eredményt legalább részben elérje, intézményrendszerének jól összehangolt, korrekt működésére van szükség. Legjelentősebb szerepe lesz a már j elenleg is működő terméktanácsoknak, melyek biztosítják a termelés és a piaci kvóta alapján kiépített összhangját. Nagyon fontos tehát, hogy a terméktanácsok, amelyek közvetlen szerződéses viszonyt tartanak fenn a termelőkkel, korrekt kapcsolatot alakítsan ak ki. Itt említeném meg a földművelésügyi hivatalok szerepét, amelyek koordinátorként működhetnének az alulról felfelé, illetve fordítva folyó információk kapását, illetve adását illetően. Elengedhetetlen a megyei hivatalok állományának fejlesztése olyan területi felügyelők beállításával, akik az adott térséget ismerik, és onnét az információ áramlását felfelé, a hivatalon keresztül a rendtartást szabályozó tárca felé biztosítják. Nem engedhető meg az eddig fennálló, a termelők teljes kiszolgáltatottságát előidéző, monopolhelyzetben lévő, a teljes kapcsolatrendszert
