Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 28. hétfő, az őszi ülésszak 9. napja - Az agrárpiaci rendtartásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - KERTÉSZ ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
686 Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! A m onitor több soron kívüli jelentkezést jelez, de gondolom, ezek véletlenek, mert megjelent az Állami Vagyonügynökség is a jelentkezők sorában, valamint dr. Fodor András, Nagy András és így tovább. Gondolom, véletlenül nyomták meg a gombot. Most megadom a sz ót dr. Kertész Zoltán képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége. Felszólaló: Dr. Kertész Zoltán (SZDSZ) KERTÉSZ ZOLTÁN, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr, köszönöm a szót. Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Miniszter Úr! Először szeretnék néhány korábbi hozzászó lásra utalni. Nagyon örülünk, hogy a legtöbb hozzászólóval, közöttük kormánypártiakkal is, egyformán látjuk a problémákat. Egyformán látjuk, hogy a mezőgazdaság igen súlyos válságban van. Hogy korábban mulasztások történtek a Kormány részéről is, a tárca r észéről is, ezt azt hiszem, Nagy Ferenc József miniszter úr is említette. Remélhetőleg a rendtartási törvénynek sikerül ezen is javítani. Cséfalvay képviselő úr felvetette az importélelmiszerek kérdését. Azt hiszem, hogy ezeket esetleg csak választékbővíté s céljából szabad behozni, de esetleg inkább csak kiemelt üdülőövezetekbe, vagy ahol nagyobb idegenforgalmi központok vannak, de semmiképpen nem a hasonló minőségű magyar termékek rovására. Egyetértünk abban is, hogy a terméktanácsokra szükség van, és hogy azoknak alulról kell szerveződniük, és abban is, hogy a rendtartás törvénye önmagában nem oldja meg a problémát, hisz nem is oldhatja meg, de egy lehetőséget mindenképpen biztosítania kell. Rátérnék néhány gondolat elmondására. Alapvető és fontos kérdésne k tartjuk az agrárpiaci rendtartás törvénytervezetét, régóta is vártuk már, hisz az eddigi események, hozzászólások bizonyították, hogy nagyon sok problémát esetleg elkerülhettünk volna ezzel. A keretjelleg miatt azonban túlságosan is a bizalomra épül a tö rvény, s a szabaddemokrata képviselőtársam éppen említette, hogy ez a bizalom már fogyóban van a termelők részéről. Ezt leginkább az eddigi földlicitálások bizonyították, s nem véletlen az, hogy nagyon kevés földet igénylő akarja csak saját maga művelni a földet, inkább bérbe kívánja adni azt a jelenlegi bizonytalanságok miatt. Az alapvető elvárás, hogy egy minimális biztonságot, kiszámíthatóságot adjon a törvény. Ez biztosíthatja csak azt, hogy hosszú távra merjenek az új vállalkozók hozzákezdeni a föld mű veléséhez. Egynéhány privatizációs esemény sem hiszem, hogy erősítette a magyar termelők bizalmát, amilyen volt a cukorgyárak esete és a növényolajipar privatizációja. Három fő elvárásnak kell megfelelni a megszülető törvénynek: legyen kiszámítható, kalkul álható jövedelem, biztosítson megfelelő belföldi ellátást, és biztosítson lehetőséget a felesleges termékek exportjára. Ezáltal remélhetőleg elkerülhetők lesznek azok a hullámhegyek és völgyek, amelyek különösen az utóbbi két évben a sertéshús területén e lőfordultak. Néhány fontosabb kérdés, amivel foglalkozni kívánok, az idei aszálykár és annak kezelése, a költségvetés és a rendtartás kapcsolata, az agrárpiaci rendtartás hivatalának a kérdése, valamint a rendtartás és a piac szereplőinek a kérdése. Az idei aszálykár rendezésében a Kormány döntései megfelelő normatív intézkedések voltak, kedvezményes hitelekkel, adóelengedéssel, és az elmúlt hét csütörtökön is születtek ilyen döntések, amelyek biztatást adnak a termelőknek. Ezek az európai normáknak m egfelelő döntések voltak. A költségvetés és a rendtartás kapcsolatában egyik koalíciós képviselőtársam is hangsúlyozta már, hogy akár túltermelés, akár hiány jelentkezik, intervenciókra mindenképpen szükség van. Arra az egyensúlyra, ami az állattenyésztés és a takarmánytermesztés között fönnáll, feltétlenül vigyázni kell. Egyik képviselőtársam említette, hogy ilyen tragikus helyzetben régen nem volt az állattenyésztés, ilyen drasztikus méretű, mértékű állatlétszámcsökkenés és különösen
