Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 28. hétfő, az őszi ülésszak 9. napja - Az agrárpiaci rendtartásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - NAGY FERENC JÓZSEF (FKgP)
684 Ezek tárgyalnak, illetve közvetítenek a termelők és a hivatal, a tárca között. A tárca nem tárgyal a termelőkkel, hanem köztük van az érdekvédelmi szerv, és remélem, hog y ami még nem forrott ki teljesen: az agrárkoordinációs fórum – melyben a kistermelőktől a nagyüzemekig megvan az érdekvédelmi képviselőjük – hasznos párbeszéddel meg tudunk egyezni a tárcával, a hivatallal, és valójában a közös ügyön: a piacrendtartásnak a megoldásán segédkezünk és munkálkodunk. Én ezt a formát láttam Ausztriában és Svájcban, ahol valójában a kamarai, illetve a tartományi és szövetségi rendszerben – kantonfelépítésben Svájcban – mind a két formától kapták a termelők a támogatást. Nagyon él énken bennem él az ausztriai példa – hadd mondjam el. Például egy hektár cukorrépának a tiszta nyeresége 2025 000 schilling volt ahogy érdeklődtem, és ugyanennyi volt körülbelül egy tehénnek a tej és a borjú növedéke, a tiszta hozama. Mi ettől még kicsit távol állunk, de megcélozzuk, hogy majd valamikor el fogjuk érni. Persze nem kell utánozni, jobbakat tudunk létrehozni. A törvénytervezetnek markánsan – ezt kívánom: markánsan és bátran – meg kell határozni a tisztességes jövedelemképet és a határozott agr árpolitikát, ugyanis számtalan helyen megkérdőjelezik, hogy vane egyáltalán agrárpolitika. Ennek – úgy érzem – markánsabb hangot kell adni. A földhozadék, a kamat kérdését, a jövedelemteremtő képességet ezért kell pontosan meghatározni, mert felmerül azér t a vállalkozók előtt, hogy amikor nincs… 6% volt még tavaly a nagyüzemek tiszta nyeresége, az idén annyi sem lesz, hanem veszteségesek lesznek, ugyanakkor ha az ember arra gondol, hogy a pénztőkéje után milyen kamatot kap, azt hiszem, a konzekvencia levon ásához különösebb következtetés nem kell. Ezeket a helyére kell tenni, ha mi valójában a mezőgazdaságot akarjuk támogatni. Ma nagyon nehéz a mezőgazdaságban. Kormányzati, parlamenti feladat és felelősség mindent megadni, ami lehetséges. Itt azé rt a tervezetbe bele kellett volna foglalni nemcsak az első termékeket, a felsoroltakat, hanem a második termékelőállító réteget is: az élelmiszeripari tevékenységet, mert valahogy ez a kérdés hiányos, és bizonyos hangok arra utalnak, hogy az agrárlobby v agy az agrárkereskedelem itt behatározóan elviszi azokat a jövedelmeket, amelyek a termelőket kellene megillessék, tehát a termelésfeldolgozásértékesítés koncepcióját jobban ki kellene itt hangsúlyozni. Azért is érdemes erre feltétlenül szót vesztegetni, mert vannak olyan tapasztalataink a privatizált élelmiszeripari üzleteinkkel, hogy nem veszik át a terméket – jönnek a panaszok: nem vették át a káposztát, az uborkát, a burgonyát, a paprikát – , és akkor én tisztelettel megkérdezem, hogy mi ebből az előny e a magyar népgazdaságnak? Vagy máig is értetlenül állok, amikor földművelésügyi miniszter koromban kicsúfolt a sajtó, hogy a miniszter nem tud számolni, hogy hogy lesz a hatforintos búzából húszforintos kenyér – valóban nem tudok, ha nekem valaki ezt meg tudja magyarázni, elfogadom, de ma már azt hiszem, hogy a 700 forintos búzából 3040 forintos kenyereket állítanak elő. De azt viszont paraszti ésszel tudom, hogy egy mázsa búzából egy mázsa kenyeret elő lehet állítani – a többi számítást önökre bízom. Teh át van itt mit helyére tenni, hogyha itt valójában megnyugtató módon akarjuk ezt a kérdést rendezni. A költségvetésnél fel szokott merülni – lehet, hogy alaptalanul, a pénzügyminiszter úr nagyon jól tudja – a prioritás kérdése. Mindegyik tárca ragaszkodik a költségvetésénél a bővítéshez, és amikor kell, nagyon nehéz lefaragni a milliárdokat, viszont adva van az adott helyzet: a bevételi források, és addig lehet nyújtózni, amíg a takaró ér. Én – munkám, paraszti múltam és hitem szerint – a magyar mezőgazdasá got teszem az első helyre. Aki ismeri geopolitikai helyzetünket, az megérti ennek valóságát, realitását. 1938ban Darányi Kálmán nevéhez fűződik a mezőgazdasági program. Egymilliárd pengős volt – még emlékszem rá fiatal legényként, és akkor lendült fel a m agyar mezőgazdaság. Kétségkívül ez már a második világháborúnak az előszele – mondjuk – hátterében, de kétségkívül akkor a Kormány
