Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 28. hétfő, az őszi ülésszak 9. napja - Az agrárpiaci rendtartásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - NAGY FERENC JÓZSEF (FKgP)
683 törvénytervezet sikeres elfogadásához mint vid éki paraszt, agrárember, saját véleményemmel, hangsúlyozom. A vitában fölszólaltak a vezérszónokok, és a vélemények különbözőek voltak. Van, aki elfogadta, van, aki nem értett egyet vele, abban azonban egyértelműen mindenki egy síkon volt, hogy szükséges ez a piacszabályozó, ez a rendtartási törvény. Itt a vita két téma körül kristályosodott ki: az FMnek a javaslata körül, amely a tárca irányításával kívánja az intézménynek a hivatalát megmozgatni, és a hatpárti képviselőknek – valójában nem frakció, hang súlyozom én is, mint Géczi képviselőtársam, hanem ebben az agrárklubban részt vevő, mind a hat pártból részt vevő képviselőknek – a véleménye, akik önálló hivatalt kívánnak létrehozni. Itt annyira elment az idő, hogy egykét gondolattal engedjék meg, refle ktáljak az elhangzottakra. Lakos képviselőtársam a vállalkozói kedv, az ösztönzés, a biztonság hiányát kifogásolta, Glattfelder képviselőtársam, fiatal kollégám a konszenzusra tett javaslatot, ami nagyon pozitív, Juhász képviselőtársam kifejtette, hogy ha ezek az előbb felsorolt feltételek nincsenek meg, akkor mi a fenét ér az egész – egyetértek vele – , és felhívta a figyelmet a kartellesedés veszélyére vagy lehetőségére. Cséfalvay képviselőtársam országos mezőgazdasági tanácsot javasol a hivatal helyére, é s ő igen behatóan foglalkozott az egyes árkategóriáknak – irány, küszöb, zsilipáraknak – a hozzá kötődő nyereségrátájával, igen figyelemreméltó elemzés volt. Csak mellesleg említem meg, hogy a második világháború alatt létezett egy OMGE, az Országos Magy ar Gazdasági Egyesület, amelyik megyei és területi kamarákra oszlott meg, és kétségkívül az akkori üzemi méreteknek az érdekvédelmét szolgálta, és ott is az FMnek az elképzelései azért közösen meg lettek vitatva, ismertetve lettek. Egységes a vélemény a f ölszólalóknál: a jövedelem, nyereség mellőzése a termékeknél, amely nem nyert kellő hangsúlyt a tervezetben. És ezeket legpregnánsabban Kőrösi Imre képviselőtársam foglalta össze, maximálisan és a kétségbeesés SOSjelével. Én azt hiszem, hogy ahhoz hozzáte nni többet nem lehet. Maximálisan én is egyetértek felszólalásával. A nehézségeket nem oldja meg ez a tervezett törvény, az természetes, hanem a regulátor szerepét tölti be elsősorban, és főleg konszolidált helyzetben érezteti a hatását. Most összejön mind en: átalakulási, átmeneti törvény, és így különösen nehéz erről a törvénytervezetről önállóan beszélni. Mert olyan ez, mint a kaszanyűg: akik érezték ezt a kaszálást, vagy próbálták, ugye, az ember belevágott, és még 1520 méterre is rezgett az egész rend. (17.50) Ez a kérdés is kapcsolódik mindenhez, tehát nem is olyan egyszerű, és ez teszi bonyolulttá. A szabályozó energia – ismerik a fizikai, a centrifugális erővel működő raksúlyoknak a technikáját – , tehát ez a szabályozó energia, szabályozott energia a z intervenciós alap, amely lehet kevesebbtöbb is az évjárat változásainak, vagyis a terméknek, a kínálatnak kisebb vagy nagyobb voltától. A különböző, körülírt árak és kvótarendszer elkerülhetetlen, és ezek meghatározása a bizalom, a reális számítások kor rekt kapcsolatán alapszik. Én a földművelésügyi tárcát tartom a hivatal, a magyar mezőgazdaság gazdájának. Természetes, az érintett tárcák – Pénzügyminisztérium, Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma, Ipari és Kereskedelmi Minisztérium – kapcsolat ai is kötődnek ide, és gondolom, hogy egyik miniszter sem adná ki a hatáskörébe tartozó intézményeket, tehát én azért mondom, hogy az FMet tartom erre alkalmasnak. Ez az én saját véleményem – természetesen, hiszen a költségvetéstől függünk mindannyian. A pénzügyminiszter úrnak itt meghatározó szerepe van, azt csak köszönettel vesszük, ha a mezőgazdaság kérdését a szívén viseli és a támogatásokat biztosítja. Mellérendelt viszonyban képzelem el, de nem szavazati, hanem javaslattevő, kontrolláló viszonyban ál lnak a hivatal és a termelők között a terméktanácsok, illetve az érdekvédelmi szervek.
