Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 1. kedd, az őszi ülésszak 1. napja - Az agrárpiaci rendtartásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - CSÉFALVAY GYULA (KDNP)
67 Részletes javaslatok: a kvóta nem lehet ideiglenes és kivételes esetekben alkalmazott szabályozó eszköz – 2. § a) pont. Ellenkezőleg: a kvótát – komoly elemzésekre építve – hosszabb időre kell meghirdetni olyan termékeknél, amelyeknél tartós túlterme lés vagy hiány alakulhat ki, illetve ahol meghatározott termelési kapacitások biztonságos fenntartása nemzetgazdasági szempontból is fontos. A kvóta bevezetése, illetve eltörlése a Parlament hatáskörében kell hogy legyen. A kvóta nagyságának változtatása a z Országos Mezőgazdasági Tanács hatáskörébe utalható. Az árak meghatározása – mint a garantált ár – nem lehet olyan bizonytalan, ahogyan a tervezetben szerepel. Konkrétan meg kell mondani, hogy a garantált ár az adott terméket előállító termelők átlagos ön költsége plusz 10%a. Nagyságának meghatározása politikai és nem gazdasági kérdés, ezért annak módosítása csak a Parlament hatáskörébe tartozhat. Az irányárra lényegében a garantált árra vonatkozó megjegyzés érvényes, azzal a különbséggel, hogy nagysága el térő lehet például az előző öt év átlagára kialakult belföldi piaci ártól. Javasolható az is, hogy az átlagönköltséghez a garantált árnál alkalmazottnál nagyobb, például 20%os jövedelemtartalom kapcsolódjék. Így import esetén a gyengébb termelőket is védi , anélkül hogy túl nagy teher nehezedne a fogyasztókra. A küszöbárak alkalmazását csak a kvótával szabályozott termékeknél javasolom. Figyelembe kell venni azonban, hogy rendkívül magas exportár elérése csak kivételes esetben és ugyanakkor sokféle helyzetb en is lehetséges. Például: jobb minőség, belföldi túltermelés világpiaci hiánnyal párosulva stb. Ezért a küszöbár az irányárnál lényegesen magasabb kell hogy legyen, nehogy a jó minőséget termelőket vagy ügyes piacpolitikát folytatókat büntessük. Szintjét előre meg kell határozni, például: irányár plusz 30%a. A zsilipár alkalmazása minden terméknél indokolt, amelyből hazai termelés van. Nagysága azonban csak csekély mértékben lehet alacsonyabb az irányárnál. Ezt előre meg kell határozni, például: irányár m ínusz 5%. A piaci zavar fogalmát pontosan kell meghatározni. Nem elég az olyan meghatározás, hogy a keresletkínálat egyensúlyának jelentős megbomlása. Javasoljuk, hogy hiány van a piacon, ha a belföldi piaci ár a küszöbárat például 20%kal meghaladja. Fel esleg van a piacon, ha a belföldi piaci ár 20%kal alacsonyabb, mint a termelés átlagos önköltsége. A normatív költségvetési támogatást a Parlament egy összegben határozza meg, és nem szabad azt termékekre felosztani. A felosztás az Országos Mezőgazdasági Tanács feladata kell hogy legyen. A 3. § egészét az előbbiekben – az A fejezetben – mondottaknak megfelelően kell átalakítani, vagyis nem kell külön jogszabály; a miniszter helyett a Parlament, illetve az Országos Mezőgazdasági Tanács szerepeljen. A földmű velésügyi miniszter feladata az Országos Mezőgazdasági Tanács működésének csupán a szervezése. Az 5. §ban foglaltakat az előzőekben mondottaknak megfelelően kell átdolgozni, illetve elhagyni. A terméktanácsok fogalmát, feladatait és működését pontosabban kellene meghatározni. Meg kell határozni az elismerés pontos feltételeit, amelyek teljesítése esetén az elismerés automatikus kell hogy legyen. Például: nyitottság, demokratikus működés, meghatározott taglétszám és részesedés valamely termék területén, pél dául: legalább 10%a. Szabályozni kell azt is, hogy horizontálisan milyen termékkörre terjedhet ki egyegy terméktanács működése, illetve, hogy egy termékcsoport területén egy vagy több tanács működhete. Javasoljuk, hogy több terméktanács is működhessen, például regionálisan. Ezekkel – szükség esetén – eltérő tartalmú szerződés is köthető legyen. A szerződéskötés feltételeit is pontosítani kell, megjelölve, hogy milyen feltételek esetén köthető az egyik vagy mindkét fél számára a szerződés.
