Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 21. hétfő, az őszi ülésszak 7. napja - A társadalmi szervezetek kezelői jogának megszüntetéséről szóló 1990. évi LXX. törvénnyel érintett ingatlanok jogi helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - VASTAGH PÁL, DR. (MSZP) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - TÓTH TIHAMÉR, DR. (MDF) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - HORVÁTH TIVADAR, DR. (KDNP)
566 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Parlament előtt fekvő törvényjavaslatról az a mondás jut eszembe, hogy jobb később, mint soha – tehát azt mondanám, hogy ez a törvényjavaslat és ez a törvényi szabályozás valóban későn került ugyan a Parlament asztalára, azonban egy olyan rendezetlen, olyan függőben lévő jogi helyzet alakult ki, amelynek a r endezésére és a rendezés keresésére megnyugtató törvényi megoldásra valóban szükségünk van. Itt, a törvényjavaslat tárgyalásánál valóban vissza kell nyúlnunk azokra az előzményekre, amelyekről Szigethy István képviselőtársam is beszélt – de ő ezeket az elő zményeket úgy állította be, hogy itt egy olyan mulasztásról van szó, amely mulasztásért a Kormány felelős, tehát a késésért mindenképpen a kormányszerveket terheli a felelősség. El kívánom mondani, hogy azokat a hivatkozott határidőket, amelyekről Szigethy István beszélt, valóban így tartalmazza a '90. évi LXX. számú törvény, és az e törvényt módosító '91. évi L. számú törvény. A '91. évi törvénymódosításnak azonban egyszerűen az volt az oka – ha elolvassuk ennek a törvényjavaslatnak az indoklását – , hogy a társadalmi szervezetek – amelyek kezelői joguk megszüntetése folytán ingyenes használati jogot szereztek – nem teljesítették ezt a törvényi, rendeleti, adatszolgáltatási kötelezettségüket, amelyet ez a törvény külön is előírt, és a Pénzügyminisztériumot k ülön felhatalmazta minisztériumi szabályozásra. Nemcsak a tavalyi évben tapasztalhattuk ezt a késedelmet, hanem – ahogy az államtitkár úr az expozéjában is elmondta – a törvényjavaslat úgy került ide, a Parlament asztalára, hogy a társadalmi szervezetek na gy része nem teljesítette a Parlamenttel szemben, az Országgyűléssel szemben – a törvényi kötelezettség ellenére – adatszolgáltatási kötelezettségét. Ha tehát a felelősséget vizsgáljuk – az előállt késedelemért kinek a felelősségét keressük – , akkor nem szabad erről sem megfeledkeznünk. A Kormány és az Országgyűlés tehát egy késedelem folytán beállt jogalkotói magatartást követett itt, hiszen semmiféle szankcionálás, semmiféle eszköz nem állt a Parlament rendelkezésére, hogy a mulasztó társada lmi szervezetekkel szemben hatékonyan eljárjon. Azt gondolom, ahogyan szokták mondani, hogy a könyveknek megvan a maguk sorsa, úgy a társadalmi szervezetekre is igaz ez a mondás: a társadalmi szervezetek által kezelt és később ingyenesen használatukba kerü lt ingatlanoknak is megvan a maguk sorsa. Ez a történet nemcsak az elmúlt negyven évben követhető végig, hanem a rendszerváltás kezdetétől egészen mostanáig egy nagyon bonyolult és nagyon szövevényes történetük van ezeknek az ingatlanoknak, a jogi sorsukna k és a rendezésre történt kísérleteknek. Visszamehetünk addig is, hogy 1990ben a Parlament nemcsak az említett LXX. számú törvényt hozta meg, hanem meghozta az elmúlt rendszerhez kötődő társadalmi szervezetek elszámoltatásáról szóló LXXIII. számú törvényt is, amely törvény alapján szintén megállapított, szabott határidő volt arra, hogy az ebben a körben érintett társadalmi szervezetek elszámoljanak ingatlanvagyonukkal. Nos, úgy, ahogy ez az adatszolgáltatás sem történt egészen zökkenőmentesen, a társadalmi szervezetek ezen körének a vagyonelszámoltatása is, bizony, meglehetősen vontatottan, számos problémával kísérten zajlott le. Itt is számos határidőmulasztás, határidőcsúszás történt – csak emlékeztetni szeretnék erre, az Állami Számvevőszék vizsgálati j egyzőkönyveinek áttanulmányozására – , míg végül '91 márciusában valóban itt is eljutottunk addig, hogy egy társadalmi szervezet elszámolásának kivételével – a DEMISZ kivételével, amely a KISZ és az Úttörőszövetség tekintetében az ingatlanok jogi utódja vol t – hitelesítette az Állami Számvevőszék az ingatlanok elszámoltatását. Csak érzékeltetni szeretném azt, hogy mind az Állami Számvevőszéknek, mind a kormányzati szerveknek, minisztériumnak milyen problémáik voltak e törvényjavaslat elkészítésében. A rendez és szükségességét tehát nem kell túlságosan hangsúlyoznom. A lényeg az, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatból egy egységes koncepción alapuló jogi megoldás rajzolódik elénk, amely egy keretet rajzol fel a társadalmi szervezetek különböző csoportjai kör é, hogy milyen elvek
