Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 16. szerda, az őszi ülésszak 6. napja - A Kormány tevékenységéről szóló beszámoló - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SZABÓ TAMÁS, DR. tárca nélküli miniszter:
510 magunkban jövőként előrevetített ké phez képest két év után ezek a folyamatok éppen csak érzékelhetők. Éppen csak érzékelhető az a lassú, nagyon gyötrelmes folyamat, ami trendváltozásokat hozott ebben az országban. S ebből a szempontból azt gondolom, hogy azt is ki kell emelni, hogy mindaz, amit vádként mondtunk egy korábbi gazdasági rendszerrel szemben, mindaz, amit úgy értékeltünk, hogy az az oka egy nem hatékony gazdaságnak, ezeknek a környezetét az elmúlt két évben sikerült megváltoztatni, és ennek hatása az, amit nagyon nehezen tanul meg természetesen mindenki. Mert ha előrebocsátom a végkövetkeztetését annak, amit még néhány mondatban el szeretnék mondani, arról van szó, hogy az ország makrogazdasági feszültségei és az ország egész gazdasági egyensúlyának, és egyáltalán gazdasági létének veszélyeztetettsége lekerült egy másik szférába, a mikroszférába, amikor beköszönt minden egyes vállalat, minden egyes vállalkozó és sajnálatos módon minden egyes család ajtaján az, hogy kérem, itt gazdasági kihívások vannak, amelyek kényszerítik a magata rtás megváltozását. Néhány dolgot hadd hozzak föl példaként arra, hogy mi az a környezet, ami ebben az elmúlt két évben megváltozott, természetesen tudva, hogy ez iszonyatos feszültségeket okoz, természetesen tudva, hogy ez rendkívüli áldozatokkal jár, és természetesen kijelentve, hogy halálpontosan tudjuk, hogy az országnak mi a helyzete, és személyünkben, ha úgy tetszik, a lelkünkben mélyen átéljük azokat a problémákat, amelyekkel nagyonnagyon sok családnak szembe kell néznie. De néhány mondatot erről. M egkérdezem, hogy kínálati piac vane ma a három évvel ezelőttihez képest. Kínálati piac van bármelyik szegmensben, az ingatlanpiactól az autópiacig, vagy az élelmiszerpiactól a nem tudom miig sorolhatnám ezeket. Ma kínálat van ebben az országban, és a kíná lat vezényel mindent, és sajnálatos módon ehhez képest világos, a kereslet korlátos. Ez egy piacgazdasági modell, rendszerváltás egyik eleme. Másodszor: Vane verseny, kérdezem. Vane verseny a három évvel ezelőttihez képest, amikor a külföld behatolása s zabad, liberós minden, ha úgy tetszik, és különféle szegmensei (hát minimum megkétszereződtek) azoknak a piaci szereplőknek, akik harcolnak a mások pénzéért, a keresletéért? Megkérdezem, hogy szabade az erőforráshoz való hozzájutás, megvá ltozotte a tartalékolási kényszer ebben az országban, megváltozotte az a magatartás, ami különféle erőforrások fölhalmozását igényelte a cégektől? Nem igényli ma már: ez a kényszer, ez a magatartás, ha úgy tetszik, mármint a tartalékolás kényszere egysze rűen megváltozott, mert az erőforrásokhoz szabadon lehet hozzájutni. Kérdezem azt, hogy megváltozotte az, hogy mire működik a gazdaság. Magyarul: árjelzésekre működik vagy nem árjelzésekre működik? Háromnégy évvel ezelőtt nem árjelzésekre működött, mert az egész torz volt, nem mutatta, hogy pontosan mit kell csinálni. Ma árjelzésekre működik. Meg kell kérdeznem azt, hogy szabade ma a piacra lépés. Háromnégy évvel ezelőtt a piacra lépésnek nemcsak erőforráskorlátjai, hanem bürokratikus korlátjai is term észetszerűleg voltak a rendszerből következően. Ma bárki bármivel, hogyha azzal keresletet tud lefedni, nyugodtan piacra léphet, hogyha egyéb törvényi korlátokba nem ütközik, ami kizárólag csak a nagyközösség érdekeit védi: kábítószerre, fegyverre, és így tovább gondolok. Meg kell kérdeznem azt, hogy változotte az a mentalitása a vállalkozónak, ami négy évvel ezelőtt egy vállalatvezető természetes magatartása volt, hogy azért mindig számíthatott különféle csatornákra. Megváltozotte Kornaival a paternalizm us fokozata? Eljötte az az idő, amikor megszűnt a paternalizmus mindenki felett, minden vállalkozó felett? Azt hiszem, hogy erre teljesen egyértelmű igent kell válaszolnom. Ha pedig ezek igazak, akkor ez az, ami létrehozta a gazdaságban azt a kényszert, a mi az előbb említett tényeket, tehát egy bizonyos térnyerést a világ piacán, ami egy bizonyos magyar munka
