Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 16. szerda, az őszi ülésszak 6. napja - A Kormány tevékenységéről szóló beszámoló - ÁDER JÁNOS, DR. a FIDESZ vezérszónoka:
395 ÁDER JÁNOS, DR. a FIDESZ vezérszónoka: Tisztelt Országgyűlés! A Magya r Országgyűlés először vállalkozik arra, hogy az Alkotmányban előírt kötelezettségének eleget tegyen, s a Kormányt beszámoltassa munkájáról. Sajnos, ez a kísérlet eleve kudarcra van ítélve. A Kormány kétéves beszámolójának vitáját nyugodtan tekinthetjük el fecsérelt időnek. Miért? Először is a beszámoló színvonala miatt. Az anyag semmiféle elemzést nem tartalmaz, pusztán mechanikusan felsorolja mindazokat az eredményeket, amelyeket pártunk és kormányunk segítségével elértünk. Hiányzik belőle a reálisan zajló folyamatok kritikai és gyakorlati szempontú értékelése, túltengenek benne az ideologikus jellegű megközelítések, ráadásul a szövegben nem minden esetben válnak el egyértelműen egymástól a Kormány eddig megtett intézkedései az ezután tervezettektől. Az a b enyomásunk, hogy a beszámoló az egyes tárcák által készített részanyagok egyszerű összeollózása, amelyben a különböző súlyú és jelentőségű kérdések bosszantó módon keveredtek össze. Kulcsfontosságú ügyek egykét mondattal vannak elintézve, miközben arra ju t hely, hogy a Kormány elbüszkélkedhessen azzal, hogy egy önkormányzati összeröffenésen hány kérdést kaptak a BM jelen lévő munkatársai. Másodsorban kudarcra ítélt a mai vita, mert nem volt elegendő idő a frakciók felkészülésére, hacsak nem akartak az előt erjesztés színvonalán maradni. Harmadrészt, mert az a tárgyalási mód, amit a tisztelt Ház többsége választott, komoly vitára nem ad lehetőséget. Negyedszer, mert a beszámoló vitájának semmilyen következménye nem lesz. Tisztelt Országgyűlés! A beszámoló egy ik legnagyobb hiányossága, hogy a politikai helyzetértékelés teljesen elmaradt. Igaz, a Kormány helyzetét lényegében egyetlen mondattal is értékelhetjük. Ez a Kormány, illetve a mögötte álló pártok az 1990es választásokon megkapták a szavazatok többségét, mára elvesztették a választók nagy részének támogatását, és egy jövő vasárnapi választáson katasztrofális vereséget szenvednének. (Felzúdulás a kormánypártok soraiban. – Közbeszólás az FKgP soraiból: Önök is! – Zaj.) Joggal vetődik fel a kérdés, mi történ t két év alatt? Ahhoz, hogy ezt a kérdést megválaszoljuk, vissza kell tekintenünk az 1990es választásokig. Milyen kormányra várt, milyen kormányt remélt a választók többsége 1990ben. Egy rendszerváltó, polgári demokratikus, realista kormányt. Rendszervál tó kormányt, amelyik egy új politikai és gazdasági intézményrendszert épít fel vagy legalább annak alapjait lerakja. Olyan kormányt, amelyik politikáját széles konszenzusra építi, és tudatában van annak, hogy rengeteg olyan kérdésben kell döntenie, számtal an olyan törvényjavaslatot kell előkészítenie, amelyek egy négyéves cikluson túlmutató időre határozzák meg az ország működését. És itt nemcsak a kétharmados törvényekről van szó. Az elvégzendő feladatok nagysága és az idő szűkössége miatt ezért is javasol t a FIDESZ nagykoalíciót. Bár javaslatunkat a két nagy párt egyike sem fogadta el, 1991 tavaszán újabb kísérletet tettünk arra, hogy a legfontosabb kérdésekben – az új tulajdoni struktúra kialakítása, korszerű mezőgazdaság létrehozása, a szociálpolitika re formja, a munkanélküliség kezelése, a költségvetési politika új alapelveinek kidolgozása, az adósságállomány kezelése, a demokratikus intézményrendszer korszerűsítése, az önkormányzatok működőképességének biztosítása – a 6 parlamenti párt alakítson ki közö s álláspontot. Nem rajtunk múlt, hogy ez a próbálkozás is eredménytelenül végződött. Mindenesetre jól látható, hogy a Kormány számára a koalíció megalakításakor és azt követően is, voltak választható alternatívák. Kizárólag a koalíció pártjait, és legfőkép p az MDFet terheli a felelősség azért, hogy a lehetőségekkel nem éltek.
