Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 16. szerda, az őszi ülésszak 6. napja - A Kormány tevékenységéről szóló beszámoló - ELNÖK (Dornbach Alajos):
394 (10.40) Nos, mindezek után minek nézünk elébe? Én a legrosszabb esélynek azt tartanám, ha a Kormány to vább folytatná az eddigi politikáját. Tudniillik ez egyértelműen azzal jár, hogy tovább romlik az ország helyzete és bomlani fog a belső békéje. Ha ez a politika tovább folytatódik, szükségképpen szaporodnak, éleződnek a társadalmi összeütközések, és sajno s ezzel elveszítjük az esélyt a felzárkózásra, a sokat emlegetett felzárkózásra. Elképzelhető az is, hogy a Kormány levonja működésének a tanulságait és gyökeresen változtat a politikáján. Ennek ugyan kevés az esélye, de egy biztos, hogy az ország akkor ke vesebb vérveszteséggel jut el '94ig. De meg kell mondanom – gondolom a többi ellenzéki párt is – , hogy ehhez a Szocialista Párt partner lenne, egy kormányzati politika módosításához az ország érdekében. Mert nem azt valljuk, hogy minél rosszabb a helyzet, nekünk annál jobb, szó sincs erről. Nos, ha semmi nem változik, legalábbis a kormányzati politikában, nekem meggyőződésem, hogy a kihívások, az ország helyzete szükségessé teszi az ellenzék és a Parlamenten kívüli demokratikus politikai, társadalmi erők ö sszefogását. Az a helyzet, hogy ki kell kényszerítenünk demokratikus úton és módon bármilyen, akár csekély mértékű változást is, valahogyan, valamilyen módon korlátoznunk kell ezt a csődpolitikát. És ha ez nem sikerül, mert sajnos vannak gondok, problémák, a szocialisták jobb változat útján haladnak a maguk útján. Mi a parlamenti munkában önálló képviselői kezdeményezésekkel próbálunk gátat vetni a munkanélküliség további, esztelen növekedésének és a tömeges elszegényedésnek. És mindezt úgy, hogy ezt összha ngba hozzuk a gazdasági fejlődés – legalábbis növekedés – elindításának követelményeivel. Higgyék el uraim, hogy nem lehet úgy vezényelni az átalakulást, van erre tapasztalat, hogy ne rokkanjon bele a nemzet. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Hol?) It t, Magyarországon! (Zaj.) Önök mondják, hogy ez az ország a béke szigete, óriási különbség van köztünk és a szomszédaink között. Az előzményekben teljesen egyetértek önökkel, erre kellett volna és kellene alapoznunk, hogy előbbre tart ez az ország a szociá lis vagy egyáltalán a piacgazdaság építésében, mint bármelyik más szomszédos, hasonló helyzetben lévő állam. De ehhez az is kell, hogy ne rokkanjon bele a nemzet, hogy a demokratikus rendszer keretei között együtt kell visszaszorítanunk a szélsőségeket. Ez ek a valóságos társadalmi igények és nem azok, akik az utcán és a pártklubokban heccelik, hergelik magukat is meg a közvéleményt is. Még valamit. Többen mondták már nem egyszer az elmúlt egykét év alatt: sokakat riogatnak itt valamiféle visszarendeződésse l. Azt hiszem, itt történészek szép számban vannak, ők igazolhatják, hogy a történelemben nincs visszaút, sem az 1989 előtti, sem az 1945 előtti állapotokhoz. Mi úgy ítéljük meg, hogy a mindenkori kormány demokráciához való viszonyát azon lehet lemérni, ho gy miként kerül hatalomra, hogyan gyakorolja és végül; miként tud megválni attól. Nos, nem vitatható, hogy ez a Kormány demokratikus úton jutott hatalomra. Tény az is, hogy nem jeleskedik a hatalom gyakorlásában. Bízzunk abban, hogy képes lesz a hatalmat d emokratikusan átadni… (Derültség a kormánypártok soraiban.) … ahogyan ez 1990 tavaszán történt, uraim. Higgyék el, nem olyan szörnyű dolog ez, ha átadják a hatalmat! Köszönöm szépen. (Derültség a kormánypártok soraiban. – Taps az ellenzék soraiban.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Áder János képviselő úr, a fiatal demokraták képviselőcsoportjának vezérszónoka. (Közbeszólás a KDNP soraiból: KDNP! – Csépe Béla: Ez a váltás, egy ellenzék, egy kormánypárt! – Zaj.) A pártok erő sorrendjében ez a sorrend, ezt követjük, a pártok erősorrendjében haladunk a felszólalásokkal. Áder János következik. (Zaj.) Felszólaló: Dr. Áder János, a FIDESZ képviselőcsoport nevében
