Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember l5. kedd, az őszi ülésszak 5. napja - A Magyar Köztársaság 199l. évi állami költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - HACK PÉTER, DR. (SZDSZ)
362 bármennyi, akár csak egy forintot is nem a megfelelő célra fordítottunk volna, beleértve a bírósági ügyeket és a bíróságok fejlesztés ét, mind az infrastruktúra, mind pedig a bírák megbecsülése terén. Én azt hiszem, elég sokat foglalkozott ezzel már a Parlament, hamarosan megint fog ezzel – remélem – foglalkozni pozitív értelemben. Én nem hiszem, hogy a tárcát az a vád érhetné 28 hónapos működésünk alatt, hogy nem tesz meg mindent az igazságszolgáltatás anyagi helyzetének javításáért. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.) (18.10) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Kétperces reflexióra kap lehetőséget Hack Péter ké pviselő úr a Szabad Demokraták Szövetségétől. Felszólaló: Dr. Hack Péter (SZDSZ) HACK PÉTER, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem tartottam teljesen indokoltnak az igazságügyminiszter úr közbeszólását, illetve megszólítását. Ugyanis én értem, amit ő m ond, de valószínűleg ő nem érti azt, amit itt Eörsi Mátyás is és sokan a bizottsági ülésen és egy héttel ezelőtt Gaál Gyula az SZDSZ nevében kifogásolt. Énnekem személy szerint azzal nincsen problémám, hogyha egyes tárcák költségvetési pénzköltsége háromsz ornégyszer akkora, mint amennyit eredetileg a költségvetés tervezett. Ebből önmagában még nem következik az, hogy ezeket a pénzeket ilyenolyan úton elsíbolták. Lehet, hogy valóban az utolsó fillérig hasznos célokra fordították, és szükséges célokra fordí tották, bár az igazságügyi tárcánál nem minden egyes forintnál világos ez. Ezzel kapcsolatban a bizottsági ülésen hosszasan vitatkoztunk, és a minisztérium képviselői nem igazán tudtak megnyugtató válaszokat adni. Azonban amit kifogásoltunk és kifogásulunk ezen a fejezeten belül is: mi értelme van egy ország költségvetését megalkotni, mi értelme van hosszúhosszú órákon keresztül vitatkozni, ha kiderül egy év után, hogy itt olyan észrevételek, amik a költségvetési vitában is elhangzottak, alapos észrevétele k voltak. Annak idején – előkereshető a plenáris ülés jegyzőkönyvéből és a bizottsági ülés jegyzőkönyvéből is – többször felvetettük, Eörsi Mátyás és én is, hogy irreálisan alacsony a tervezés szinte minden egyes bevételi tételnél, és irreálisan magas a ki adási tételeknél a tervezés – és ezt a zárszámadás igazolja. Tehát igazolja azt, hogy a tényleges pénzforgalom, ami ennél a tárcánál forgott, kétszerháromszor akkora, mint amit a költségvetés valójában tervezett. Tehát van egy költségvetési törvény, amely bizonyos pénzforgalmakat előír, és ennek a sokszorosa mozog anélkül, hogy az Országgyűlésnek ezen a területen kompetenciája lenne. Én el tudom azt fogadni, hogyha a miniszter úr azt mondja, hogy: kérem, az egész tervezés rossz volt, rossz volt a Pénzügymi nisztérium előterjesztése – ezt még Kupa Mihály sem veheti magára, mert talán ezt a költségvetést, azt hiszem, Rabár miniszter úr terjesztette elő. Rossz volt a tervezés, és a valódi folyamatok egészen mások voltak, de ebből következtetéseket kellene levon ni, és nem azt a következtetést, ami történt utána, hogy ugyanolyan alapon történik az 1991es és az 1992es költségvetés elfogadása is, mint az 1990es költségvetésé. Tehát mi ezt sérelmezzük, hogy ezeknek a hatalmas összegeknek a forgásához, tehát az ere deti előirányzathoz – nem a költségvetés egészéhez – képest a 700% vagy a 200%os túllépésekhez az Országgyűlésnek nem volt felhatalmazása, és még esélyünk sem volt arra, hogy itt megvitassuk, hogy ezt a többletet – például ezt a 700%os többletbevételt – valóban erre kell elkölteni, és nem más, sokkal fontosabb célokra, miközben a költségvetés egyéb folyamatainál azt láttuk, hogy a hiány növekedését eredményezi az összköltségvetésnél az előirányzathoz képest, hitelfelvételeket és ezen
