Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember l5. kedd, az őszi ülésszak 5. napja - A Magyar Köztársaság 199l. évi állami költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
361 Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a b al oldalon.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Balsai István igazságügyminiszter úr kér soron kívül szót. Megadom a szót. Felszólaló: Dr. Balsai István igazságügyminiszter BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Orszá ggyűlés! Annak ellenére, hogy a Kormány beszámolójáról folyik a vita, természetesen az igazságügyminiszter személyét, illetőleg a minisztériumot illető felszólalás részleteire nem kitérve, néhány dolgot szeretnék Eörsi képviselő úr figyelmébe ajánlani. Ő is egyike volt azoknak, akik megszavazták tavaly a közigazgatási bíráskodás bevezetésével kapcsolatban előterjesztett költségvetési törvény módosítását, amely 700 millió forint értékben a bírósági környezet, magyarul egy épület megvásárlását indokolta, his zen jól tudják, ez annak idején a vitában és a bizottsági vitában, ahol Eörsi Mátyás képviselő úr általában jelen szokott lenni, teljes körű elfogadásra került, hogy tudniillik a közigazgatási bíráskodás bevezetése pénzbe kerül, többek között épületet kell vásárolni. Tehát az a 700 millió forint, amely a bírósági kiadások rovatában a 10 milliárd forintot 11,56 milliárd forintra növelve ennek nagy részét kiteszi, természetesen a költségvetési törvény módosítása alapján a tisztelt Országgyűlés hozzájárulásáva l történt. Ez csak egy példa – a teljesség igénye nélkül – az itt elhangzott rendkívül hangzatos, de alaptalan megjegyzések kritikájaként. Ami a bevételeket illeti, elég szerencsétlen dolog, hogy az Igazságügyi Minisztérium, amelyiknek nincsen bevételt pro dukáló tevékenysége, mármint saját céljaira felhasználható bevétele, eggyel mégiscsak rendelkezik: ez a cégközlönyök közzétételi díjára vonatkozóan tervezhető és az év végén összegezhető összeg. Nos, valóban alulterveztük, nyilvánvaló, hogy a 31,5 millió f orint tervezett bevételt – ha egyáltalán lehet tervezni azt, hogy a bíróságokon, a cégbíróságokon hányan és milyen illetékkonzekvencia, illetve közzétételi díjjal járó beadványt fognak előterjeszteni, hát nyilván illuzórikus ilyent tervezni – , nos, ezt val ószínűleg alábecsültük, és ezért a 31,5 millió forint így került annak idején a tisztelt Országgyűlés tudomásával a költségvetési törvényben elfogadásra. Hogy ebből 262,6 millió forint lett, ez mutatja azt, hogy milyen sok jogszabály alapján kellett az ügy feleknek a cégbírósághoz fordulva, annak végén közzétételi díjat is fizetni. Természetesen – mint ahogy ez ismert Eörsi Mátyás képviselő előtt is, de részletesen is ki tudjuk majd fejteni, valamennyi forintot bírósági célra, a cégközlönyök közzétételi díjá nak minden forintját bírósági célra költöttük el. Ami a másik nagy számot illeti, és amit igazán kifogásol Eörsi Mátyás képviselő: hogy lehet az, hogy 447 millió forint tervezett bevételből 998 millió forint alakul ki. Nyilván tudja Eörsi Mátyás is, hogy a z Igazságügyi Minisztérium által tervezett bevétel – ami egyébként az állam bevétele – illetékösszeget jelent. Az egy olyan saccolás, hogy hányan fognak pereskedni, és annak kapcsán hányan, milyen összegű illetéket fizetnek. Úgy gondoltuk, hogy 447 millió forint összeget fog az az illetékösszesítés adni, ami végül is az ügyfelek pereskedési hajlamától és egyebektől függően 998 millió forintra bővült. Akik gyakorló jogászok – és Eörsi Mátyás is ilyen, Hack Péter talán kevésbé, aki itt most talán nem érti ezt az okfejtést, úgy érzem a megjegyzésből – , könnyen ki tudják számítani azt, hogy egy bírósági illetékbevételt nyilván nem lehet tervezni. Azt tudomásul lehet venni, és be kell fizetni a kasszába. Pénzügyminiszter úr nyilván tudja igazolni, hogy valamennyi illetékbevétel a központi költségvetés bevétele, nem nálunk csapódik le. Az egy más kérdés, hogy a bírósági fejlesztéseknél szokásos hivatkozási alapunk és nem alaptalan hivatkozási alapunk az, hogy végső soron ez egy olyan szféra, amelyik ilyen módon bev ételt is produkál, tehát a bírósági munkának a javítása költségvetési kiadásokat is jelent. Nagyon röviden, természetesen nem a teljesség igényével, a félreértéseket tisztázandó szeretném ezt mondani. Tehát szó sincsen itt a tisztelt Országgyűlés által nem ismert tényeknek a saját hatáskörünkben történő elintézéséről, és szó sincsen arról, a legkevésbé sincsen arról szó, hogy
