Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember l5. kedd, az őszi ülésszak 5. napja - Az Emberi Jogokról és az alapvető szabadságokról szóló Egyezmény megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - VASTAGH PÁL, DR. (MSZP) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - VASTAGH PÁL, DR. (MSZP)
347 módosító indítvány, amely határidők megszabását veszi célba, és ilyen értelemben egészíti ki a határozati javaslatot. A bizottság, mérlegelve a nyilatkozat szövegében, illetőleg az indoklásban felhozott érveket, szó szerint idézve a következő megfogalmazást: "haladéktalanul hozzá kell kezdenünk a szabálysértési jogterületnek az egyezménynek megfelelő reformjához" ezt a megfogalmazást több szempontból szigorú bbnak véli a Kormányra és a határidőkre nézve, mint amit a módosító javaslat ajánl. Ilyen módon többségi szavazással a SzentIványi képviselőtársunk által szóban előterjesztett módosító indítványt többségi szavazással elvetette. Köszönöm a figyelmet. (Kis taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Kérdezem: az alkotmányügyi bizottság kíváne előadót állítani? – Nem. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatra figyelemmel általános és részletes vitát kell tartanunk. Az általános vita következik. Kérde zem, kíváne valaki az általános vitában felszólalni? Vastagh Pál képviselő úr következik. Megadom a szót. Felszólaló: Dr. Vastagh Pál (MSZP) VASTAGH PÁL, DR. (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Röviden kívánok a vitában részt venni. Az előttem szólók. ELNÖK ( Dornbach Alajos) : Bocsásson meg, Képviselő Úr. Figyelmeztetem önöket: két rövid felszólalás után határozathozatal következik. Őrizzük meg a határozatképességet. Elnézést, Képviselő Úr, folytassa! VASTAGH PÁL, DR. (MSZP) Köszönöm. Tehát a megelőző hozzászó lásokban elhangzottakkal, a miniszteri expozéban foglaltakkal teljes egészében egyetértek. Képviselőcsoportunk nevében üdvözöljük és melegen támogatjuk az emberi jogi egyezmény megerősítését. Nyilvánvalóan, a jogalkotás és a jogalkalmazás számára egyaránt fontos következményeket tartalmaz majd és rögzít az egyezmény, különösen annak hazai alkalmazása. Lehetnek konfliktusok – erre is történt utalás – az esetjog és a magyar jog egybevetéséből. Ezeket az értelmezési feladatokat meg kell oldani, fel kell oldani ezeket a konfliktuslehetőségeket. Arról is természetesen lehet vitatkozni, hogy az a másfél esztendő vajon szükséges volte a jogrendszer egészének áttekintése szempontjából. Úgy tűnik, hogy az az elemző munka, amelyet az Igazságügyi Minisztérium végzett, nagyon jó eredményt hozott, és kellő alapossággal tudja vállalni a magyar törvényhozás az emberi jogi egyezmény megerősítését, hiszen az a 12 törvény, amit módosítani kell, és az az egy fenntartás, amiben nem tudjuk teljes egészében alkalmazni az emberi j ogi egyezményt, ez az eredmény azt mutatja, hogy tulajdonképpen alapvető diszharmónia a magyar jogrendszerben és az egyezmény követelményeiben, illetőleg a strasbourgi esetjog és a magyar jogrendszer között jelen állapotában nincsen, és ez – való igaz – an nak a jogalkotó munkának köszönhető, amely 1989től vette kezdetét a magyar jogalkotásban és a magyar törvényhozásban. Egy ilyen egyezmény megerősítése nemcsak a jogalkotás és nemcsak a jogalkalmazás ügye egyik ország életében sem. Ezért mondhatjuk azt, ho gy korszakos jelentőségű. Ennek az egyezménynek nagyon komoly következményei vannak és lesznek az egész magyarországi politikai fejlődésre is reményeink szerint. Ezek közül én három elemet szeretnék kiemelni, és úgy gondolom, nem felesleges ilyen összefügg ésekre is kitérni a megerősítésről szóló országgyűlési vitában. Az egyik az, hogy az egyezmény megerősítése és becikkelyezése elő fogja segíteni azt, hogy a politikai és a jogi kultúra értékei, intézményei Magyarországon gyorsabban honosodjanak meg, és ham arabb adaptálódjanak.
