Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember l5. kedd, az őszi ülésszak 5. napja - Az Emberi Jogokról és az alapvető szabadságokról szóló Egyezmény megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ)
348 Másrészről: az egyezmény becikkelyezése – meggyőződésem – rendkívül jelentős lehet a demokratikus fejlődés védelme szempontjából, hiszen a parlamentáris demokrácia nemzetközi megerősítése, a legitim intézmények védelme és az emberi jo gok védelme hozzá kell hogy járuljon ahhoz, hogy a demokratikus fejlődésre veszélyes tendenciák hazánkban is háttérbe szoruljanak, és remélhetőleg minden ilyen átmeneti fejlődési szakaszban lévő keletközépeurópai országban, ahol az egyezményt kötelezően ismerték el az országra nézve. Végezetül meggyőződésem, hogy a demokratikus berendezkedésű társadalmakban az emberi jogok egyben a politika működésének, a politika érvényesítésének is határozott korlátait jelentik minden irányban, hiszen az emberi jogok ti szteletben tartásának követelményei megszabják nemcsak a kormányok, hanem az országban működö valamennyi politikai erő mozgásterét. Mindezekre tekintettel javaslom és támogatom az egyezmény megerősítését. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.) ELNÖ K (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Mészáros István László képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetségétől. Felszólaló: Dr. Mészáros István László (SZDSZ) MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Természetesen a Szabad Demo kraták Szövetsége is támogatja a határozati javaslatot. Azt hiszem, hogy akkor, amikor azokról a lépésekről beszélünk, amelyeket a Magyar Köztársaság Kormánya és Parlamentje tett annak érdekében, hogy az emberi jogok európai konvencióját megerősítse és hat ályba léptesse Magyarországon, méltán beszélhetünk történelmi lépésekről, történelmi jelentőségű lépésekről. Azért beszélhetünk erről, mert ezzel jogrendszerünket egy klasszikusan az egyéni jogokra épülő rendszerhez kapcsoljuk hozzá, olyan rendszerhez, ame lynek ellenőrző mechanizmusa egyedülálló módon, mintegy végső eszközként segíti elő az emberi jogok érvényesülését. Ez lehetőséget jelent az egyének számára, hogy nemzetközi bírósághoz, bizottsághoz forduljanak akkor, ha emberi jogaikat sérelem érte, és a belső jog által nyújtott jogorvoslati lehetőségeket fölhasználva nem nyertek orvoslatot. Ez – hogy az egyének ide fordulhatnak, egy nemzetközi fórumhoz – tulajdonképpen óriási szimbolikus jelentőséggel bír az állam és az egyén viszonyában. Kifejezi tudniil lik azt, hogy végérvényesen az állam van az egyénért, és végső soron, nem pedig az egyén az államért; másrészt pedig kifejezi azt, hogy van egy szféra, amelyet nem léphet át az államhatalom. Az egyezmény megerősítése kiállást jelent az egyéni jogok elfogad ása mellett, az egyéni jogok mellett, amelyek többet jelentenek számunkra – mert megfoghatók ", mint a "népszabadság" elvont, megragadhatatlan szóvirágai, amelyek arra voltak alkalmasak eddig a Magyar Köztársaság, illetve annak idején a Népköztársaság idej én, hogy az egyéni jogokat korlátozzák, és hogy önös érdekekre használja föl ezeket egy politikai csoportosulás. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az emberi jogokat nem lehet elégszer hangsúlyozni térségünkben, tekintettel arra, hogy ha szétnézünk itt a határain k környékén, hogy mi történik, akkor mindannyiunknak föltűnhet az, hogy térségünk nem tud szabadulni a kollektivizmus démonától. Az osztályharcos politikai kollektivizmust követően most nemzeti és vallási homogenizációt erőltető fanatizmus szakadt KözépKe letEurópára és KeletEurópára. Ezekben az időkben dagadó keblű hazafiak és ájtatoskodó apostolok keresik, hogy a "szent" egység nevében kiket lehetne kiebrudalni a közös házból. Miközben határainkat e fanatizmus hullámai csapkodják, azt sem téveszthetjük szem elől, hogy itthon – a békésnek látszó szigetünkön is – a kollektivizmus viharfelhői gyülekeznek. Úgy is mondhatnám, hogy hideg szél van feltámadóban. Most éppen egy tanulmányzápor jégverését
