Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember l5. kedd, az őszi ülésszak 5. napja - Az Emberi Jogokról és az alapvető szabadságokról szóló Egyezmény megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BRATINKA JÓZSEF, DR. a külügyi bizottság előadója:
346 amelyek alapján a magyar jogrendszert és az európai jogi normákat próbáltuk, illetve próbálja az Országgyűlés összhangba hozni. Ennek a munkának természetesen állomásai vannak, és ennek a dokumentumnak a beterjesztése éppen azt jelen ti, hogy a jelenlegi jogrendszerünk eljutott arra a pontra és arra a szintre, amikor ezt a féle megerősítést és az ezzel járó következményeket bátran, tudatosan vállalhatjuk. Ez ugyanis a gyakorlatra lefordítva – Fodor Gábor már szólt róla, de talán egy na gyon rövid ismétlés nem árt ebben – azt jelenti, hogy az Országgyűlés megerősíti a korábbi, 1990. november 2án hozott határozatát, vagyis a magyar törvényhozás nevében elkötelezi magát az emberi jogi alapokmány érvényesítése mellett. Ennek formai oldala a z, hogy a nyilatkozatot az Európa Tanács főtitkáránál letétbe helyezi a magyar kormány. Ehhez csatlakozik két másik nagyon fontos elem, amit szintén egy nyilatkozat fog át, ennek a dokumentumnak a mellékleteként, az, hogy elismerjük az Európai Emberi Jogi Bizottság illetékességét, és ezzel párhuzamosan az Emberi Jogi vagy másképpen a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróság joghatóságát. Ez azt jelenti, hogy a kinyilvánított akaratunk mellett egyszersmind ennek következményeit, a szankciókat is vállaljuk. Ennek foly amán, ennek folytatásaként, eredményeképp kell majd megalkotnunk a hatálybalépés után a kihirdetésről szóló törvényt, amely ennek a folyamatnak – legalábbis – törvényhozási lezárása. De ahogy Fodor Gábor kollégám utalt rá, ez korántsem azt jelenti, hogy Ma gyarországon ezentúl nincsenek és nem lehetnek emberi jogi problémák. Ellenkezőleg, ez az okmány azt jelenti, hogy megvannak a garanciák, és megvan a törvényes szándék arra, hogy a fölmerülő jogvitákat, az emberi jogi alapelvekkel esetleg ellenkező és Magy arországon megoldatlan ügyeket egy független nemzetközi bíróság fórumán elbírálják. Ennek ezzel a nyilatkozattal mi a magyar törvényhozás nevében alávetjük magunkat. Ilyen módon azt hiszem, nem értékelem túl ennek a dokumentumnak a jelentőségét, ha azt mon dom, ez a magyar jogállamiság megszilárdításának és garanciájának egy nagyon jelentős eszköze. Ami a bizottsági vitát illeti, nálunk is fölmerült a fenntartások kérdése, és a bizottság tagjai egyetértenek azzal, hogy a jelenlegi jogi helyzetben ilyenféle f enntartást tegyünk a határozatban. Tudva azt, hogy a kormány a határozati javaslat indoklásában is olvasható módon haladéktalanul nekikezd a még hiányzó paragrafusok összhangba hozási munkájának. Tehát ilyen módon bízunk benne, hogy a 64. cikkelyre tett fe nntartás rövid úton a magyar jogrendszerben is rendeződik. Mindenesetre ilyenféle gyakorlat más országok esetében is van, tehát úgy is, mint az Európa tanácsi delegáció vezetője azt mondhatom, ez megfelel az általános európai gyakorlatnak. Az, amit a hatál yról elmondott a miniszter úr, szintén megfelel az általános európai joggyakorlatnak, és tekintettel a korábbi jogsértések, emberi jogi vonatkozású visszaélések tömeges számára, itt valóban nem egy nemzetközi Európai Emberi Jogi Bíróság adhatja az adekvát válaszokat erre. Konkrétan a döntéseinket ismertetve: először is elővettük a Zsiros Géza által még 1991. január 18án beadott határozati javaslatot, amelyet 1827es számmal kaptunk meg annak idején, és ezt elbírálva kijelentettük, hogy jelen helyzetben és a kormány által beterjesztett határozati javaslat létezésével efölött eljárt az idő, tehát vitára mindenképpen a Kormány 6242es számú javaslatát ajánljuk. A következő döntésünk a határozati javaslat, illetőleg a mellékelt nyilatkozattal kapcsolatos vita u tán az volt, hogy a bizottság vitára ajánlja és egyhangú szavazással elfogadásra javasolja a 6243as számú határozati javaslatot, az előttünk fekvő dokumentumot. (17.00) Elnök Úr! Az egyszerűség kedvéért talán a módosító indítványról is most szólnék, amely ről az előbb már szó volt: a 6573. számú, SzentIványi István és Mészáros István által beterjesztett
