Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 1. kedd, az őszi ülésszak 1. napja - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - VASTAGH PÁL, DR. az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka:
34 hogy az ebből fakadó megítélést n agyon sokan politikai nyomással próbálják formálni, mint ahogy az Alkotmánybíróság esetében is ez bekövetkezett. (12.50) Erre is tulajdonképpen éppen az átmeneti viszonyok között találhatunk gyakorlati példákat és tapasztalatokat. Végezetül néhány kisebb, a törvény belső rendelkezéseivel kapcsolatos észrevételemet szeretném elmondani a tisztelt Háznak. Tulajdonképpen nem elegendő álláspontunk szerint az, hogyha csak a jelöltet… – maga a jelölés intézménye és eljárása is problematikus. Ez arra vonatkozik, am it az azonos közjogi pozícióra említettem a korábbiakban. Alkotmánybíráknál is jelölőbizottság készíti elő a köztársasági elnök javaslatát. Itt is célszerű lenne jelölőbizottságot bevezetni a biztos számára, jelölésére is, amely alapján ajánlást tesznek, é s ez alapján történne a jelölés. Ezt megfontolásra javasoljuk. Másképpen alakulnak az összeférhetetlenségi szabályok abban az esetben, ha benne marad a törvényben a bírósági határozatokkal kapcsolatos jogkör. Ebben az esetben értelemszerűen az összeférhete tlenség megáll a bírákkal, ügyészekkel szemben. Ha nincsen benne, akkor már nem áll meg, akkor ki kellene venni az összeférhetetlenség esetei közül a bírákat, ügyészeket. Ami egyébként is elgondolkodtató, ha benne marad, mert én nem tudom elképzelni – lesz ámítva néhány egyetemi oktatót ", hogy lesze ember Magyarországon, aki ezeknek a követelményeknek kellőképpen meg tud felelni, ha ezek az összeférhetetlenségi szabályok és esetcsoportok maradnak meg. A javaslat leglényegesebb pontja a 17. § természetszerű en, amely tulajdonképpen két nagyon fontos fogalmat próbál kibontani, nem teljes sikerrel – hangsúlyozom. Az egyik a hatóságfogalom, a másik a közszolgáltatást végző szerv, amely jóval egyértelműbb. Itt én elsősorban azt javaslom, és azt kezdeményezem majd módosító indítványban is, hogy ilyen volumenű kérdések ne az indokolásban kapjanak helyet. Jelenleg is zajlik a vita az indoklás természetéről, éppen az Alkotmánybírósághoz érkezett a miniszterelnök úr levele, amely azt tartalmazza, hogy a jogalkalmazók h iányolják, hogy nem jelenik meg a Közlönyben az indokolás. Ha az indokolás nem jelenik meg a Közlönyben, és az indokolásban próbál segítséget adni a jogalkotó a tekintetben, hogy mit kell érteni széles értelemben vett hatóság alatt, az semmiképpen nem elig azító a jogalkalmazás számára. Sokkal egyszerűbb lenne tehát az a megoldás, hogy ha a törvényjavaslat értelmező rendelkezéseket tartalmazna a végén, felsorolná, és azt mondaná, hogy a törvény alkalmazásában a hatóság…, és 1, 2, 3, 4 pontok szerint felsorol ja, hogy melyek azok. Nyilvánvalóan ezt a vitásságot is pontosabbá kellene tenni, mert hiába mondja azt a törvényjavaslat indoklása, hogy majd a jogalkalmazás ezt gazdagítani fogja és ki fogja dolgozni, azért ezt nem lehet teljes egészében a jogalkalmazásr a bízni. Egyetértek azzal, ami elhangzott az előző hozzászólásban a fegyveres testületek, rendőrség, nemzetbiztonsági szolgálat kapcsán. Nem lehet e tekintetben garanciális szabályként a miniszteri szabályozást elfogadni. Ha szükség van erre, amit lehet vi tatni, mert a titokvédelemre vonatkozó szabályok általános érvényűek, és nyilvánvalóan egy parlament által megválasztott állami főtisztviselő esetében súlyosabban esnek latba ezek a szabályok, nem feltétlenül indokolt külön ilyen szűkítést tartalmazni, és a szűkítés jogszabályi szintje, jogforrási hierarchiában való elhelyezkedése pedig különösen alkalmatlan eszköz ennek a szabályozására. Ha szabályozni kell, akkor szabályozza törvény, de semmiképpen nem az adott miniszter rendelkezése. És végezetül, az ált alános állampolgári biztos, a helyettese és a szakbiztosok közötti kapcsolatot is tulajdonképpen nyitva hagyja a törvényjavaslat. Sejtetni enged valamiféle hierarchizált kapcsolatot az egyes biztosok között, de ennek vázát nem adja meg kellő pontossággal.
