Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 15. kedd, az őszi ülésszak 38. napja - Határozathozatal a közszolgálati tájékoztatási eszközök (Magyar Rádió, Magyar Televízió, Magyar Távirati Iroda) vezetőinek kinevezési rendjéről szóló 1990. évi LVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Egyes elkülönített állami pénzalapokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - ELNÖK (Dornbach Alajos): - PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
3052 A helyzet az, hogy ebben a most specifikált huszonegynéhány, 2830 alapban lassan eljutunk odáig, hogy az élet szinte valamennyi területében megtalálja a Kormány, illetve az illetékes tárca a saj át beavatkozásához szükséges speciális feltételeket. Tehát a presztízsszempontok biztos érvényesülnek, és talán érvényesülhetnek a neoetatizmusnak a szempontjai is, ahol nem a tervlebontáson keresztül hatnak majd a tárcák, a vállalatok, az önkormányzatok h elyenként az állampolgárok életére, hanem alapokon keresztül, amely alapok működtetésének a sajátos szabályai tulajdonképpen óriási szabadságfokot biztosítanak majd a Kormány egyes tagjainak. (21.00) Mellékesen megjegyzem, hogy az előttünk fekvő törvényjav aslatban vannak olyan típusú utalások is, hogy a Kormány még az alapok közötti mozgásra is kapna helyenként lehetőséget, ami egyben tovább fokozza a menetközbeni beavatkozások sajátos megfogalmazásának lehetőségét. Ezek a beavatkozások – mint ahogy ezt kép viselőtársaim az előbb ismertették, bár ők abszolút pozitív hangvételben – olyan területekre terjednek ki többek között, mint a mezőgazdaság számos ágazata, az infrastruktúra fejlesztése, export, a tőkeimport, a területfejlesztés, idegenforgalom, műszaki f ejlesztés stb. Tehát a gazdasági élet számos területe, amelybe ezeken az alapokon keresztül a miniszterek szinte saját elhatározásuk alapján beavatkozhatnak. Az előttünk fekvő törvénytervezet úgy tűnik, hogy egy nagyon gyors munka eredménye, hiszen a hét, itt a törvényben szereplő alapról szóló szabályok jelentősen eltérnek egymástól, valószínűleg nem volt ideje a pénzügyi tárcának arra, hogy a szükséges és lehetséges mértékű egységesítést, eljárási szabályok azonosítását, ahol ez megoldható, elvégezze. Ezé rt én úgy látom, hogy a hét alap működtetése hét módszerrel fog történni abban az esetben, hogyha nem találjuk meg a további tárgyalások során az értelmes, egységes eljárásokat ott, ahol – mondom – ez megengedhető. A dolog éppen ezért bizonyos fokig slendr iánnak is mondható lenne, de erről nagyon részletesen beszélt Soós Károly Attila, aki elmondta – és én ezzel teljes mértékben egyetértek – , hogy az alapok létesítésében, kezelésében, a pályázatok kiírásának módjában vagy egyáltalán kötelezettségében, az el bírálási technikákban, a miniszter és a tárcák együttműködésében és esetleg a miniszter és nem tárcák, hanem más érdekeltek együttműködésében a szabályok rendre különbözőek és hadd húzzam alá, hogy szerintem egyáltalán nem szükségszerű módon. Valószínű leg az történt, hogy a hét érdekelt alap gazdája, az öt érdekelt minisztérium megírta a saját szövegeit, ezeket a szövegeket egy jó szövegszerkesztő eszköz segítségével egy dokumentumba illesztette a tárca, ennek megfelelően tartalmazza az összes ebből szá rmazó és következő zavart. Tehát jó lenne, hogyha másutt ezt nem sikerült megcsinálni, akkor a parlamenti munkában elvégeznénk az itt szereplő hét alap kezelési módszereinek kitisztítását. El kell mondjam, hogy a szocialista frakció nevében beadtunk egy mó dosító indítványcsomagot, amely pontosan ezt a célt szolgálja. Egy olyan javaslat, amelyben az alapokkal kapcsolatos általános és szervezeti szabályok, az alapok forrásai, az alapok felhasználási szabályai egyaránt egységes megfogalmazásra kerülhetnek, az eltéréseket külön szabályoznák az egyes törvényfejezetek, és azt hiszem, hogy ez egy tárgyalási alap lehetne abban az esetben, hogyha erre az együttműködési szándék képviselőtársaim részéről megvan. Végül annyit szeretnék ebben az általános vitában még elm ondani, hogy nagyon jó lenne, hogyha az előttünk álló időszakban előre tudnánk lépni az állam és a kamarák munkamegosztásában. Úgy tűnik, hogy ezekben az alapokban is és más, majdan tárgyalandó alapokban is számos olyan van, amelyet erőszakolt dolog állami szinten intézni, erőszakolt dolog állami szinten kezelni, sokkal helyesebb lenne, hogyha a gazdaság önkormányzatára tudnánk bízni, bár ehhez ma még nincsenek meg a feltételek. Ennek érdekében a kamarai törvény megalkotása után megvizsgálandó lenne, hogy h ogy adjuk át az államtól a kamaráknak egyes alapok kezelését. Természetesen átmenetinek tekinthető az 1993as év, erre az időszakra az alapokról szóló törvények létrehozása szükségszerűnek
