Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 15. kedd, az őszi ülésszak 38. napja - Határozathozatal a közszolgálati tájékoztatási eszközök (Magyar Rádió, Magyar Televízió, Magyar Távirati Iroda) vezetőinek kinevezési rendjéről szóló 1990. évi LVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Egyes elkülönített állami pénzalapokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP)
3053 látszik, de jó lenne, ha nagyobb önmegtartóztatással készülnének a következő években a hasonló célú törvények. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Rott Nándor képviselő úr a Kereszténydemokrata Néppárttól. Felszólaló: Dr. Rott Nándor (KDNP) ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP) I gen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elnézést kérek, hogy ebben a késői órában még szólnom kell, de úgy érzem, hogy vannak olyan dolgok, amelyekről nem lehet hallgatni. Én azt hiszem, hogy a Kormány a demokratikus jogállam és ennek egy jogi alapokon nyugvó pénzügyi rendszere felé nagy lépést tett akkor, amikor az alapok törvénybeli szabályozása irányába megtette a lépéseket, tehát az irány és maga az elhatározás fontos, helyes és összhangban áll az ország jogállam felé fejlődésével. Az elmúlt rendszernek, l egalábbis a pénzügyi jog terén az egyik legszemetszúróbb jelensége épp az volt, hogy a pénzügyi alapok, ezek az elkülönített pénzügyi alapok burjánoztak, senki nem tudta, hogy hogyan jöttek létre, ki hozta létre őket és úgyszólván egy ilyen periférikus jog i szabályozással a költségvetés, illetve az állami pénzügyeknek egy nagy része oda csatornázódott be. Nem ez volt az elmúlt rendszernek a legnagyobb jogi nonszensze vagy a legsúlyosabb, de a pénzügyek terén az egyik legszembeszökőbb ez volt. Ez tehát ehhez viszonyítva egy rendkívül pozitív előrelépés. Meg kell azonban mondanom, hogy a most tárgyalt, az egyes elkülönített állami alapokról szóló törvényjavaslat mint jogi szabályalkotás, rendkívül rossz. Itt – ahogy már előttem többen is mondották – jogtechnik ai szempontból, jogalkotási szempontból szinte azt lehetne mondani, hogy nonszensz. Itt hét különféle alap szabályozása folyik és nincs egy általános része ennek a jogszabálynak, hanem az egyes alapoknál különkülön ugyanazt a kérdést szabályozzák, néha cs ak néhány szóbeli eltéréssel, de nem következetesen. Az egyik alapnál az általános kérdést szabályozzák, más alapnál ezt elfelejtették. Ahány alap ezen a héten belül,… na de még fog jönni vagy 21, vagy Isten tudja mennyi, szóval nem lehet tudni, hogy még h ány alap lesz, és ezek mind így részben egyezni fognak, részben pedig különbözni, mert hétszer, de lehet hogy huszonegyszer fogják leírni ugyanazt, amit egy rendes kodifikációs jogalkotás során egy általános részben egyszer kellett volna csak elmondani. Te hát hiányzik ennek az elkülönített állami pénzalapokról szóló törvényjavaslatnak az elejéről egy olyan általános rész, amely a közös jellegzetességeket, a közös szabályokat összefoglalja, és akkor nem kellene hat helyen elmondani még egyszer. Eltérő az ala pok belső struktúrája is. Azt lehetne mondani, hogy ez azért eltérő, mert különféle célra szolgálnak. Sajnos, nem ez a helyzet. A befektetésösztönzési alapnál például a miniszter a felelős, de létrehoz egy tárcaközi bizottságot, ugyanez történik az idegenf orgalmi alapnál, ahol az idegenforgalmi bizottságot konstruálja a törvény, amelyik egyébként létezik. Más alapoknál viszont ilyen tárcaközi szervezet nem jön létre, például a környezetvédelmi alapnál, aminek semmi indoka nincs, mert ennél az alapnál is ugy anúgy létrejöhetne vagy szükség lenne egy tárcaközi szervezetre. De a csúcspontját a vízügyi alapnál éri el a törvényjavaslat, ahol a pályázat kiírására ugyan létrejön egy tárcaközi bizottság, de a pályázatok elbírálásánál nem szabályozza a törvény, hogy m ilyen bizottság fogja ezt ellátni. (21.10) Egyszerűen csak azt mondja, hogy bizottság látja el – anélkül, hogy a törvény meghatározná, hogy kikből áll, miféle bizottság az.
