Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 15. kedd, az őszi ülésszak 38. napja - A közszolgálati, tájékoztatási eszközök (Magyar Rádió, Magyar Televízió, Magyar Távirati Iroda) vezetőinek kinevezési rendjéről szóló 1990. évi LVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - TÖLGYESSY PÉTER, DR. (SZDSZ)
2960 teendőket. Ez egy korábbi, nem is mondanám, hogy XIX. századi, inkább XVII., XVIII. századi nyilvánosságfogalom. Magyarországon 1848 előtt gondolkodtak így a nyilvánosságról. Mi egy másik nyilvánosságfogalom talaján állunk, és ebben valóban igencsak különbözünk. Szerintünk a nyilvánosságnak és így a Magyar Televíziónak is a legfontosabb feladata az, hogy a kritika fóruma legyen, ahol nyilvánosan megjelenhessenek vélemények, egymásnak feszü ljenek, és ezekből kialakuljon valamiféle vélemény a közjóról. Ezen a talajon vagyunk, és ehhez egy független Televízióra és egy független Rádióra van szükség, amely nem a Kormánynak az intézménye … (Zaj. – Közbeszólás a kormánypártok soraiból: De nem is a z ellenzéké!) …, nem is az ellenzéknek az intézménye … (Taps a jobb oldalon.) …, hanem független intézmény. Köszönöm, hogy újra megtapsoltak, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim! Emlékszem rá, amikor utaltam arra, hogy Csengey Dénes vezényletével annak idején, '89 tavaszán, március 15én, amikor a Televíziót – ha úgy tetszik – lefoglalta a magyar közvélemény, akkor sem a Kormánynak… (Dénes János: Azóta se sikerült! – Zaj. – Dr. Horváth Tivadar: És most kié?) …, hanem a nemzetnek foglalta el ezeket az int ézményeket. Én azt hiszem, hogy úgy tudjuk a nemzetnek megőrizni ezeket az intézményeket, ha visszatérünk ahhoz a gyakorlathoz, amelyet '90 nyarán egyöntetűen tudtunk követni. Ha visszatérnek önök ahhoz a nyilvánosságfogalomhoz, amelyet '90 nyarán egyöntet űen tudtunk követni, és visszatérnek ahhoz a jogszabályértelmezéshez, amelyeket '90 nyarán egyöntetűen követni tudunk. Hiszen számtalan dokumentumát tudom hozni, hogy az egyetértésen való jogszabályértelmezés volt akkor a közös jogalkotói akaratunk, és í gy jelent meg az a nagyon nagy többség. Én azt hiszem, hogy a Köztársaság elnöke ezt védte, és így vitathatatlanok a döntései. Kónya Imre téved, hogy az ellenzéki képviselők nagy részében bizonytalanság volna, és ne állnának ki a köztársasági elnök döntése mellett. Én a leghatározottabban szeretném leszögezni, hogy a köztársasági elnök úr a kötelességét teljesítette, amikor megtagadta ezeket a kinevezéseket. Nem tehetett mást… (Zaj a jobb oldalon.) …, számára ugyanis az Alkotmány előírja, hogyha veszélyezte ti a demokratikus intézményrendszert valamilyen… (Felzúdulás a kormánypártok soraiban.) … döntés, akkor neki fel kell lépnie, és ezen klauzula alapján a kötelességét teljesítette. (Taps a bal oldalon.) És még egy közjogi fejtegetést engedjenek meg nekem, e rre a miniszterelnök úr előadása késztet, nevezetesen: hogy mi is a magyar közjog rendszerében a köztársasági elnök? Én azt hiszem, hogy egy régi jogfejlődési folyamatot állítottunk helyre '89 nyarán, és ebben a miniszterelnök úrnak is igen jelentős része volt. Magyarországon az államfő intézménye sosem volt egy gyenge marionettfigura. Az államfő intézménye a magyar közjogban mindig államhatalmi tényező volt. A '48as törvények így rögzítették az államfő intézményét, így szólt a kormányzói jogállásról szóló két törvény, és az 1946. évi I. törvény is ezen a talajon áll. A köztársasági elnök a végrehajtó hatalom részeként jeles, jelentős hatalmi jogköröket kapott ezen törvények alapján. A jogfejlődés folytonosságáról a '46. évi I. törvény indoklása egy kiváló jogász megfogalmazásában világos tartalmakat ad a köztársasági elnök jogállásának. Mi ezt az irányt fogadtuk el 1989ben együttes akarattal, és így létrehoztunk egy olyan köztársasági elnöki intézményt, amely széles jogosítványokkal rendelkező intézménykén t került felállításra, ahol a köztársasági elnöknek jelentős jogosítványai vannak. Ki kell mondanom, hogy az akkori véleményemnél egy kicsit szélesebb jogosítványokat is kapott a köztársasági elnök, én egy szűkebb megfogalmazást támogattam abban az időben, és éppen a miniszterelnök úr volt, aki a köztársasági elnöki jogosítványok kiszélesítése mellett érvelt. Megszületett az Alkotmány 1989 őszén, és ez egy olyan köztársasági elnököt hozott létre, amely teljesen egyértelműen rendelkezik azokkal a jogosítvány okkal, hogy kinevezési ügyekben önálló hatásköre legyen. Ezt megállapította az Alkotmánybíróság döntése is.
