Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 15. kedd, az őszi ülésszak 38. napja - A közszolgálati, tájékoztatási eszközök (Magyar Rádió, Magyar Televízió, Magyar Távirati Iroda) vezetőinek kinevezési rendjéről szóló 1990. évi LVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - TÖLGYESSY PÉTER, DR. (SZDSZ)
2959 Látható, hogy a köztársasági elnök úr nem kötelezi el magát egyetlenegy megoldás mellett, ő több alternatívát is felkínál, és lehet ezeket az alternatívákat tovább szaporítani. A dolog lényege az, hogy találjunk olyan megoldást, ami megfelel Kulin Ferenc eredeti javaslatának, amely megoldás alapján bizony ítható, hogy a Kormány és az ellenzék egyetért az illetékes személyekben. Ezzel a szemmel kell nézni szerintem Göncz Árpád javaslatát, azzal a szemmel, hogy próbáljuk együtt megtalálni azt a megoldást, hogy hogyan tudjuk ezt a konszenzust demonstrálni. Val amennyi megoldás kivételes jellegű, de hát kivételes a helyzet is, hogyha ez a konszenzusértelmezés megvolna, akkor nem volna szükség ezekre az intézményekre. Az első megoldás egy parlamenti bizottság hatókörébe akarja adni az egyetértés felmutatását. Erre mondja Salamon László, bizottsági elnök úr, hogy a magyar közjog nem ismer olyan lehetőségeket, amikor parlamenti bizottság ügydöntő határozatokat hoz. Ez nem áll. Ott van a kivételes eljárás, ahol ügydöntő határozatot hoz, hogyha egy képviselő módosító i ndítványát a kivételes eljárásban nem fogadja el a parlamenti bizottság, az már nem válik plenáris szavazás témájává. Tehát lehet találni olyan pontokat, ahol döntésszerű jogköre van a parlamenti bizottságoknak. Lehet, hogy ez nem tökéletes megoldás, amit a köztársasági elnök úr javasol, nem is eredeti megoldás, ennek a dolognak a kitalálója maga a miniszterelnök úr, nézzük meg a második megoldást. A második megoldás egy testületes, kuratóriumos javaslat, ez sem eredeti javaslat. Ezt is a Kormány találta ki , a Kormány médiatörvénytervezetében, amely ki tudja, milyen szám alatt benyújtásra került, egy hasonló kuratóriumos eljárás van beterjesztve, ahol rengeteg hatáskört kap ez a kuratórium. Lehet erre mondani, hogy ez hasonlít egy ósdi berendezkedéshez, de tény, hogy a Kormány terjesztette be 5575ös számon, és ezt Salamon László általános vitára alkalmasnak találta … (Dr. Antall József: Ez nem kinevezés!) …, talán nem volt ott a bizottság ülésén. Elhangzik a miniszterelnök úr szájából, hogy nem kinevezésre hozza ezt, de ettől függetlenül rendkívül fontos ügydöntő döntéseket hozna ez a bizottság. A felsorolásuk "m" betűig tart, tehát a magyar ábécének majd a felét felhasználja a Kormány előterjesztése abban, hogy milyen sok ügydöntő hatáskört kíván biztosítan i eme bizottság kezében. Tehát én azt mondanám, hogy lehet vitatni ezeket a javaslatokat, és vitassák is tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, de a dolog lényege, hogy értsünk egy dologban egyet: meg kell találni azt a formát, hogy hogyan lehet felmutatn i azt a konszenzust, ami alapján megnyugtató döntést hozhat a köztársasági elnök úr. Itt jutok el a második témakörhöz, amiről beszélnem kell, és ebben a vitában valóban előjött az, hogy nincs köztünk konszenzus. Kónya Imre többször mondja, hogy nincs kons zenzus, valóban ez a helyzet. Kiderült ebben a vitában is, más vitákban is, hogy egészen másként képzeljük el a közszolgálati médiumok hatáskörét, egészen másként gondolkodunk egyáltalán a magyar nyilvánosság működéséről. Én úgy lá tom, hogy a kormánytöbbség politikusai visszatérnek egy korábbi időszak nyilvánosságelképzeléséhez. Én nem merném azt állítani, hogy ez az egykori kollektív agitátor időszaka volna, tehát a pártállami gyakorlat, bár egy pártállami jogszabály felhasználásáv al történik, egy tudottan alkotmányellenes jogszabály felhasználásával történik ez a visszatérés. Én inkább egy régebbi időbe térnék vissza, egy régebbi tekintélyelvű időszakra, amikor az volt a vélemény, hogy a nyilvánosságnak az a dolga, hogy a felsőbbsé g akaratát közvetítse az alattvalók felé, a döntéseket népszerűsítse, magyarázza meg, amit aztán majd az alattvalók követni fognak. Valami ilyesmit mondott el Kónya Imre, hogy a Televízió nem tölti be ezt a feladatot, mert nem tájékoztat, nem magyarázza me g kellően az állampolgároknak, ebben a helyzetben az alattvalóknak a
