Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 15. kedd, az őszi ülésszak 38. napja - A közszolgálati, tájékoztatási eszközök (Magyar Rádió, Magyar Televízió, Magyar Távirati Iroda) vezetőinek kinevezési rendjéről szóló 1990. évi LVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat vitája - ELNÖK (Szabad György):
2931 rádió és televízió működtetése az alkotmány szerint állami feladat, állami kötelezett ség, és ebből az következik, hogy az állami kötelezettség teljesítéséért valakinek, valakiknek számonkérhetően felelni kell. Ezt az elvet tartotta tiszteletben az 1990. évi LVII. kinevezési törvény, amelynek már kétszer is megtörtént alkotmánybírósági érte lmezése is; megerősíti azt az álláspontunkat, hogy nem lehet a kinevezés menetébe olyan procedúrát beiktatni, mely procedúra a parlamenti pártok konszenzuskényszerére alapítja a kinevezés, illetve a felmentés eljárását. Azért nem lehet, mert míg egy felelő s előterjesztő esetében a kinevezési aktus és a felmentési aktus felelőssége is egyértelmű, addig egy meg nem születő bizottsági, parlamenti bizottsági vagy különbizottsági határozat meg nem születéséért, meg nem születő bizottsági határozatért senkit nem terhel felelősség, senkin nem kérhető számon. Ez az álláspontunk tehát nem politikai természetű, hanem merőben jogi, alkotmányjogi természetű, és a kormányzó pártok nem kívánnak ettől az álláspontjuktól elállni, ezen módosítani, hiszen megítélésünk szerint az alkotmányt sértenénk meg, hogyha változtatnánk korábbi álláspontunkon. Tekintettel arra, hogy Göncz Árpád köztársasági elnök úr törvényjavaslatának mind a két verziója a kétharmadosság elvére épül, kétharmados testületi, illetve bizottsági vélemények a lapján történne a kinevezés, illetve a felmentés, értelemszerűen következik az elmondottakból, hogy sem az A, sem a Bverziót nem tudjuk támogatni. Ennyit a törvényjavaslat szakmai, jogi értékeléséről. Említettem, hogy fontosnak érzem a törvényjavaslat be adásának, időzítésének politikai értelmezését is. Én úgy értelmezem, hogy egy hosszan elnyúló vitában, amikor hónapok, sőt esztendők múlnak el úgy, hogy a kormányzó és az ellenzéki pártok nem tudnak közös nevezőre jutni valamilyen kérdésben, akkor a köztár sasági elnök lehetőségeiből, funkciójából, közjogi állásából az következik, hogy olyan megoldási javaslatot terjeszt a Parlament elé, amely felülemelkedik mind a kormányzó párti, mind az ellenzéki álláspontokon, azok között igyekszik konszenzust teremteni, illetve kompromisszumlehetőséget kínálni. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy ez a törvényjavaslat nem emelkedett felül azokon a szemléleti korlátokon, amelyek miatt a bizottságban és a hatpárti tárgyalásokon nem tudtunk megegyezésre jutni, hiszen az Avariáció tulajdonképpen Haraszti Miklós hatpárti tárgyalásokon kifejtett véleményének, szándékának a megfogalmazását jelenti. Haraszti ugyanis a hatpárti tárgyalásokon, amikor azt indítványozta, hogy a miniszterelnök úr által egyszeri és kivételes politika i megállapodás alapján történő megoldásként a kulturális bizottság kétharmados többséggel véleményezze a Magyar Rádió és Televízió elnökjelöltjeit, ezzel a javaslattal összefüggésben Haraszti azt kívánta, hogy ez az egyszeri és kivételes megoldás emelkedjé k törvényerőre; mint mondotta, ez a megoldás felveti a kérdést, a továbbiakban miért nem módosulhat így a jogi szabályozás. Nos, a jogi szabályozás kívánalma formába öntve áll előttünk, tehát az Avariációban, vagyis nem új elem, nem olyan elem, amivel ne találkoztunk volna, és amivel kapcsolatban a korábbi politikai és szakmai tárgyalásokon ne fejtettük volna ki álláspontunkat. Ami pedig a Bverziót illeti, az tartalmilag tökéletesen azonos azzal a szabaddemokrata indítvánnyal, amely most is beérkezett mód osító indítványként a köztársasági elnök úr javaslatához. Azonos azzal a különbséggel, hogy az elnök úr törvényjavaslatában a kuratórium szó nem szerepel, hiszen ez a szó csak a médiatörvény javaslatában szerepel. Egyébként tökéletesen azonos összetételű b izottságról, azonos szavazási eljárásról van szó a két esetben. Ismétlem tehát, amikor egy reménytelenül elhúzódó vitában egy köztársasági elnöki javaslat nem hoz új elemet, nem ad új szempontot, nem kínál új kompromisszumos lehetőséget, hanem azon a pályá n marad, amely pályán eljutottunk a jogi, szakmai és politikai megoldhatatlanság állapotáig, akkor ezeknek az érveknek, javaslatoknak a megismétlése csak a médiaügy, a médiaháború elhúzódását, patthelyzetét eredményezheti. Ezért tartom sajnálatosnak, hogy nem tudunk pártolólag csatlakozni a köztársasági elnök úr javaslataihoz. Köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (Szabad György) :
