Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 14. hétfő, az őszi ülésszak 37. napja - A világkiállítási és a hozzá kapcsolódó fejlesztési alapról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KÓSA LAJOS (FIDESZ)
2922 arra is képes, hogy az államháztartási törvény 54. §át is módosítani kívánja a világkiállítási törvénnyel összefüggésben. Emlékeztetni szeretném képviselőtársaimat, hogy az államháztartási törvény 54. §a úgy rendelkezik, hogy a különböző alapokkal az illetékes miniszter rendelkezik. Úgy gondolom, ez sem indokolja azt, hogy a minisztertől elvonják ezeket a jogköröket. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen nagyon fontos kérdésben, mint a világkiállítás, ne lehessen senkit megszólítani a Parlamentben, ha valami a világkiállítással összefüggésben nem úgy működik, nem úgy folyik, mint ahogy ezt mi mindnyájan elképzeljük és szeretnék ezt támogatni. Nem hiszem, hogy a világkiállítás főbiztosához itt majd interpellálni lehetne, hanem majd valamelyik miniszt ert a Kormány kijelöli, és áttételesen lehet csak kérdéseket intézni a világkiállítás főbiztosához. De visszatérve, ha a Kormány ilyen nagy bizalommal rendelkezik a főbiztossal szemben, akkor nem hiszem azt, hogy ne lehetne ezeknek a teljesíthető kiadásokn ak a körét bővíteni. Hangsúlyozni szeretném, a szabaddemokraták szeretnék, ha jó világkiállítás kerülne megrendezésre. Ehhez pedig elengedhetetlenül szükséges az, hogy azok a kiadások, amelyek egy jó világkiállításhoz szükségesek, ebből az alapból biztosít va legyenek. Tulajdonképpen ilyen a módosító indítványom másik része is, amely arra irányul, hogy lehessen kifizetéseket eszközölni a város idegenforgalmára, a város arculatának és működőképességének javítása érdekében is. Kérem a képviselőtá rsaimat, hogy támogassák a módosító indítványainkat. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót Kósa Lajos képviselő úrnak, Fiatal Demokraták Szövetsége. (19.40) Felszólaló: Kósa Lajos (FIDESZ) KÓSA LAJOS (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A világkiállítási alapról szóló törvényjavaslat részletes vitájánál elsősorban az általam benyújtott módosító indítványokra szeretnék kitérni, illetőleg ezek indoklását szeretném megadni. Ahhoz azonban, hogy pontosan világos legyen az a szándék, amely engem vezetett egyes módosító indítványok megírásakor és benyújtásakor, ehhez ki kell térnem néhány olyan kérdésre, ami általánosabb összefüggésekben vizsgálja a világkiállítás kérdését. Az első, amit szeretnék még előzetesen megjegyezn i, az az, hogy módosító indítványaim alapvetően kétfajta területet érintenek, vagy kétfajta indíttatásból születtek. Az egyik ez az általánosabb kontextus, a másik pedig a jelen érvényben lévő és a Parlament által elfogadott államháztartási törvénynek a sz igorú átvezetése a törvényjavaslatba. Tehát először az általánosabb összefüggések keretében: a világkiállításról szóló törvényjavaslat parlamenti vitájánál – amire képviselőtársaim nyilván jól emlékeznek – számos ígéret elhangzott nemcsak a kormánypárti ké pviselőtársaim részéről, hanem egyenesen az előterjesztő szájából, amelyeket körülbelül úgy lehetne visszaidézni – hangsúlyozom: nem szó szerint idézek – , hogy a kormányzat 1990. évi áron 17 milliárd forint kötelezettségvállalásra lát lehetőséget az expo f inanszírozása tekintetében. Hogyha a képviselőtársaim a rendelkezésre álló információk alapján megnézik azt, hogy a világkiállítás finanszírozásában a kormányzat, illetőleg a költségvetés milyen kötelezettségeket vállalt már eddig a 17 milliárd forinton kí vül, akkor nagyon könnyen ki lehet azt számolni, hogy bizony a költségvetés közvetve vagy közvetlenül sokkal több kötelezettségvállalást valósít meg a nekünk ígért 1990. évi áron számolt 17 milliárd forintnál. Az a finanszírozási elképzelés, amit a Világki állítási Tanács elé terjesztett a Programiroda, az olyan tételeket tartalmaz, mint például szerencsejáték 2 milliárd forint értékben, ami közvetve érinti mindenképpen a költségvetési pozíciót; a privatizációs bevételek 4 milliárd forintja szintén szerepel a bevételi elképzelésekben, ami szintén érinti – értelemszerűen – a költségvetés pozícióját, tágabb értelemben az államháztartás egyenlegét mindenképpen. Ilyen az ingatlanértékesítés eredménye, ami
