Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 9. szerda, az őszi ülésszak 36. napja - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat újra megnyitott részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ) - ELNÖK (Szabad György): - SZŰCS M. SÁNDOR (MDF)
2839 Mi kor az egyházi dolgok mentek a Parlamentben, akkor én egy számadatot mondtam, ami most is meggyőződésem, és meggyőződésem az, hogy a világ bármelyik felén végzett közgazdász nem tudja megcáfolni azt a tételemet, hogy ma Magyarországon – nagyon rossz szót h asználok – az egyházakba befektetett egyetlen forint ötszörös visszatérüléssel jár. Nincs a világnak olyan közgazdásza az én tudomásom szerint, aki ma a magyar valóságban ezt meg tudná cáfolni. De hogy nem túltámogatottak az egyházak, elnézést kérek, hogy lassú, személyes dologgal kezdem, mi, lelkészek úgy hívtuk azt a nyomorult 23400 forintot, hogy államsegély. A rendszerváltás után két és fél évvel a feleségem most is havi kőkemény 400 forintot kap. Az enyém 600 volt, de miután képviselő lettem, az egyh ázam ezt is elvette. Kérdezem Soós Károly Attilát és Varga Mihályt, hogy ez a pénz mire elég. Nem beszélve arról – gazdasági elemzőkhöz szólva – , hogy a perem Magyarország, a szerep nélküli községek, a vidék Magyarországa, Budapest vízfeje, mondjuk Szabolc s tekintetében egy Nyíregyháza vízfej, szóval a mélyére kellene menni egy kicsit, mielőtt komoly kitekintés lenne. Én örülök, én is olvastam valamikor a Beszélő dolgait, a Beszélő megírta, mi pedig megéltük azokat a dolgokat és most is megéljük. A kettő kö zött óriási különbség van, és kérem szépen, hogy tekintsük így. Már arról nem szólok, hogy a végvárakon, a lenyomorított vidékeken, a várfalakon, a vártán legutoljára és legerősebben a lelkészek álltak meg és állnak meg, és most is óriási még a tennivaló, mert hiába jönne gazdasági felemelkedés, ha lelkileg nem lesz stabil ez a nép, soha nem jut előre. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Kétperces időkeretben Soós Károly Attila kíván szólni. Felszólaló: Soós Károly Attil a (SZDSZ) SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én általában azt szeretem, hogyha valaki hozzászól ahhoz, amit mondtam, akkor tényleg ahhoz szól hozzá, amit én mondtam. Én a következőket mondtam: az alapítványi és az egyházi iskolák közötti m egkülönböztetést helytelenítem. Ezt mondtam. Szűcs M. Sándor erre azt mondta, hogy az egyházi iskolák korábban kedvezőtlenül voltak diszkriminálva. Kérdezem én tisztelettel: az alapítványi iskolákkal szemben? Ugyanis tudomásom szerint azok épp annyira disz kriminálva voltak, sőt nem is léteztek. Én tehát kifejezetten azt mondtam, hogy helytelenítem az alapítványi és az egyházi iskolák között az alapítványi iskolák kárára történő megkülönböztetést. Amit erre Szűcs M. Sándor válaszolt, az nem ehhez szólt hozzá , sajnos azt kell mondanom. Ha ahhoz akar hozzászólni, amit én mondtam, akkor ehhez kellett volna hozzászólni, ő ehelyett másról beszélt. (Szűcs M. Sándor: Egy percet kérek, elnök úr!) ELNÖK (Szabad György) : Igen. Szűcs M. Sándor kíván szólni. Felszólaló: Szűcs M. Sándor (MDF) SZŰCS M. SÁNDOR (MDF) Milyen jó, hogy jegyzőkönyvet vezetnek, és gondolom, még nem szelektív a hallásom és az emlékezetem. Visszakereshetjük, Soós Károly Attila legalább egy percig beszélt az egyházi dolgokról és néhány körmondatában az egyházak általános pozitív diszkriminációjáról is szót ejtett. Tehát nem egyetlen mondattal, és én nagyon jól emlékszem az alapítványi és az egyházi iskola tekintetében, és aztán hozzáfűzte azt a dolgot, hogy megfordított diszkrimináció t nem fogadnak el, pedig nagyon jól tudom… De címezhettem volna ezt Varga Mihálynak, amikor ő tételesen
