Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 9. szerda, az őszi ülésszak 36. napja - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat újra megnyitott részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - CSÉPE BÉLA (KDNP)
2834 Elhangzott Varga Mihály képviselő úr részéről, hogy tulajdonképpen kicsit úgy lát ja, hogy szoros határidővel, november 30ával az igyekezet az volt, hogy mindenképpen legyen költségvetés, és a gazdasági realitásoktól kicsit elmaradva történt meg egy kissé elhamarkodott döntés. Az a határozott véleményem, hogy azért ez így nem áll fenn, mert a költségvetés és a gazdaság összefüggése természetesen mindig alapvető dolog, de az a prognózis, ami mégis megjelenik ebben a költségvetésben – ami gazdasági prognózisként értékelhető – annak vannak reális alapjai. De természetesen esély van az elle nkezőjére is. Ebben mindig van egy ilyen értelmű bizonytalanság. A magam részéről úgy látom, hogy a fő üzenet, a fő szempont a költségvetés és a gazdaság összefüggésében az, hogy a költségvetésnek mi az üzenete a gazdaságnak. Úgy látom, mindenképpen rossz üzenet lett volna a gazdaság részére a költségvetési hiánynak akár a nagyobb mértékű megnövelése, akár a drasztikus lecsökkentése. Azt hiszem, a közös gondolkodásban minden frakciónak a fő szempontja az volt, hogyan lehetne a kiadásokat csökkenteni, hiszen ez mindig alapvető megoldás a hiány csökkentésére is. Nos, itt természetesen a fő célpont az államigazgatási költségek csökkentése, az állam szerepének minél inkább történő leépítése bizonyos területeken. A magunk részéről is továbbra is forszírozzuk enne k megtörténését. Erre van is ígéret és van terv, de ugyanakkor úgy gondolom, ebben a jelenlegi költségvetésben – tehát a pillanatnyi helyzetben – nem mehetünk el tovább, mert nagyon komoly mérlegelés volt az egyes tárcák helyzete, a prioritások biztosítása . Úgy vélem, ez a költségvetés ilyen értelemben is elment a végső határig. Még egyszer hangsúlyozom, hogy mi is szeretnénk, ha ezen a téren a jövőben komolyabb előrelépés történne. Elhangzott az, hogy az Érdekegyeztető Tanács döntése olyan meghatározó volt , amelyre a Parlament csak pecsétet tett. Úgy vélem, ez méltánytalan beállítás, hiszen ilyen feszült költségvetési helyzetben – mint akkor is elmondottuk – érthető az, hogy a költségvetés végső kiemenetele előtt történik egy ilyen egyeztetés, és a társadal om széles rétegeit képviselő Értekegyeztető Tanács véleménye figyelembe lett véve. Ugyanakkor úgy emlékszem, hogy valamennyi parlamenti frakció úgy üdvözölte ezt a megállapodást, amely saját törekvéseinkkel összhangban volt, hiszen nem valamiféle teljesen új dolgot hozott be, amit mi mintegy szolgai módon jóváhagytunk a társadalmi béke érdekében. Nem erről van szó! Hiszen a mi törekvéseink ezekben megtestesültek. Tehát felismertük ezeket. Az más dolog, hogy nem tudtunk ezen túllépni, és ezt a bizonyos kompe nzációs csomagot nem tudtuk növelni, kivéve egyetlenegy, pénzügyileg és egyébként sem olyan nagy jelentőségű dolgot. De azért volt egy változtatás ezen: a három és annál több gyermeket nevelő családoknál egy kicsi javítás történt kezdeményezésünkre ezen a megállapodáson. De ennek a jelentőségét nem akarom különösebben túlhangsúlyozni, de ez is megtörtént. Tehát nem arról van szó, hogy az Érdekegyeztető Tanács döntése úgy robbant be, mint egy kívülálló, és olyan diktátum, amit mindenképpen el kell fogadni, h iszen akkor felborul a társadalmi béke. Ebben a mi törekvéseink is testet öltöttek, egyezőség volt. Az is egy fájó kérdés volt, hogy a kompenzációs programot nem tudtuk bővíteni. Elhangzott – nem most, hanem korábban – , hogy nem kellett volna a kétkulcsos áfat bevezetni, hiszen ilyen nagyságú kompenzáció mellett, ami mégis létrejött – és azt hiszem, ez nem kis jelentőségű – , már a költségvetés nyeresége a kétkulcsos áfa miatt oly csekély, hogy nem érdemes hozzányúlni. Ez is elhangzott az MSZP részéről. Úgy vélem, arra visszagondolva, hogy mégis meg kellett tenni ezt a lépést, hiszen a költségvetés legfőbb baja a bevételek elmaradása, és ennek orvoslására közgazdaságilag a kétkulcsos áfa bevezetése kínálkozott legjobb módnak. El kellett indulni ezen az úton egy más irányból akkor is, ha a kompenzáció ennek nagy részét elviszi. Szeretnék még röviden szólni az egyházakkal kapcsolatos növelésekről és az önkormányzati területnél fellépő csökkenésről. Ez utóbbi kétségtelen. Egyszer már kifejezésre került, hogy ezt
