Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 9. szerda, az őszi ülésszak 36. napja - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat újra megnyitott részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - GAÁL GYULA (SZDSZ)
2829 Nyilvánvaló egy ébként, hogy a társadalombiztosítás költségvetési garanciái miatt ennek megmaradnak a költségvetési összefüggései. Tehát megint egy luftballonfedezetről van szó, amelyik vagy teljesül, vagy nem, de az államháztartás hiányát nem mérsékelte, és ennek összes káros hatását nem tompította. Másik ilyen jelentős tétel a szolidaritási alapból 2,7 milliárd forint elvonása. Tudjuk azt, hogy ebből még másfél milliárd forintot a foglalkoztatási alapba csoportosítanak át az ÉTn született megegyezésnek megfelelően. Hogy a további 1,2 milliárd forint sorsa mi lesz, nem tudjuk. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a szolidaritási alap kiadásai is automatizmusokon nyugszanak, tehát teljesen függetlenül attól, hogy a költségvetésbe milyen számot írunk be, a kiadás annyi lesz, amenny i az automatizmusokból és a törvényi előírásokból és a munkanélküliek számából következik.Tehát nem tárgyalások függvénye; hogyha most okosan tárgyalok, akkor kevesebb lesz a szolidaritási alap kiadása, ha bután tárgyalok, akkor több lesz. Hangsúlyozom, ho gy itt megint egy olyan tételről van szó, ami igazából nem jelent költségvetési megtakarítást. További ilyen tételek: 3 milliárd forintos csökkentés költségvetési garanciafedezet címén. Itt megint arról van szó, hogy a költségvetés a korábbi években bizony os garanciákat vállalt, kezességet vállalt egyes vállalatok és állami intézmények tevékenysége, beruházása, gazdasági programjai mögött. Ilyenek például az Ikarus, vagy külföldi irányú timföldszállítás, vagy a Suzukiprogram, amiről mindenki tud, vagy gabo naexport és hasonló tételek. Erre az előzetes számítások azt mutatták a Pénzügyminisztériumban, hogy 12 milliárd forint válik esedékessé a '93as évben, amit be kell váltani, a Kormánynak állnia kell a kezesi felelősség nyomán a számlát. Most a tárgyalások után 3 milliárd forintot töröltek ebből az előirányzatból. Megint azt kell mondanom, hogy egy luftballonfedezet. Attól, hogy itt kihúztunk 3 milliárd forintot, attól még ugyanennyi marad a költségvetés beváltandó garanciaigénye. Lehet, hogy a 12 milliárd forintot is meghaladó összeg. Nem függ attól, hogy ide milyen számokat írunk be. Azért mondtam tehát az előbb, képviselőtársaim, hogy itt az Érdekegyeztető Tanácsban született megállapodások fedezeteként a Kormány ennek a 42 milliárd forintnak a nagy részé t olyan fedezetekkel, olyan tartalommal ellentételezte, amelyek valójában nem jelentenek ellensúlyt a kiadási oldal megnövekedett tételeivel szemben. Tulajdonképpen bújtatottan itt most ez a megállapodás 30 milliárd forinttal növelte a költségvetés hiányát , és majd kiderül, hogy mi lesz ennek az eredménye, hogy fog valóban elsülni. Ezt tehát azért tartottam fontosnak elmondani, mert már most látható az, hogy ez a költségvetés – és a mondandóm utolsó részéhez érkeztem ezzel – az elmúlt három év leggyengébb l ábakon álló költségvetése. Már eleve a benyújtott költségvetési törvényjavaslat, amely most sem jelentett fordulatszerű változtatást az előbbi évek gazdasági trendjeivel szemben, nem tudta felvonultatni azokat a vállalkozásélénkítő, azokat a vállalkozást s egítő intézményeket, amik valamilyen fordulatot lettek volna hivatottak elérni a gazdasági teljesítmények csökkenésének megállításában, ha már a növelésében nem is. Nem tudta felmutatni azokat a fordulatszerű változásokat az intézményi kiadások rendszeréne k felülvizsgálatában, a nagy ellátó rendszerek működési kiadásainak és finanszírozási rendszerének újragondolásában, hogy takarékosabban, olcsóbb rendszerekkel lehessen felváltani a jelenlegit, az egykori mindenről gondoskodó, szocialista államtól örökölt intézményrendszert… (Egy hang: Államszocialista rendszertől!) Igen, bocsánat, államszocialista rendszertől örökölt rendszert. Tehát nincsenek meg a költségvetésben azok a fordulatra utaló javaslatok, nincsenek meg azok a programok ebben a költségvetésben, amelyek a változtatást megalapozták volna. A tárgyalások menetében pedig sikerült még egy olyan megállapodási rendszert kötni, ami az egyre romló helyzet szociális kompenzációjaképpen egy légvárat épített bele ebbe a költségvetésbe, ami a további hiánynöve kedést és az ebből adódó kényszerpályákat fogja erősíteni ebben a gazdaságban. Én tehát csak félve mondom azt, hogy nagyon erős az aggályunk a tekintetben, hogy az 1993as év ismét egy átlagos esztendő lesz, de sajnos, csak abban az értelemben, hogy ugyan valamivel
