Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 8. kedd, az őszi ülésszak 35. napja - Egyes büntetőeljárási szabályok kiegészítéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - A bűntethetőség elévülésének értelmezéséről szóló elvi állásfoglalás általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. (MDF) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. (MDF) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. (MDF)
2814 időszak, mint az állami akarattal való nemüldözés időszaka az igazságszolgáltatás relatív szünetelésének időszaka, nem vezethet az üldözhetőség megszűnéséhez. Egy kiváló jog ász mondotta – sok kiváló jogász véleményét fejezve ki – ez év tavaszán, hogy a magyar Alkotmánybíróság nyitva hagyja az utat arra, hogy az elévülés nyugvását egy bíróság a konkrét esetben egyedileg állapítsa meg. Reményét fejezte ki, hogy a magyar Parlame ntnek megadatik a lehetőség egy határozat meghozatalára, amely az igazságszolgáltatást arra szólítja fel, hogy azokat a bűncselekményeket is üldözze, amelyek tekintetében formálisan eltelt a törvényben meghatározott idő, az elévülés nyugvása, az igazságszo lgáltatás szünetelése – mégis megállapítható. Még egyszerűbben föltehető a kérdés; milyen következményeket fűzhetünk ahhoz a tényhez, hogy a magyar büntető törvénykönyvek nem tesznek utalást az elévülés szempontjából olyan korszakokra, amelyekben az állam elmulasztotta bűnüldözési kötelezettségének teljesítését. Vajon hogyan értékelhető azon törvényhely hiánya, amely törvényhely nyugvást írna elő az állami bűnüldözési kötelezettség megszegése esetére? Kétségtelen, hogy ilyen szabály nincs – írott szabálykén t. Megítélésünk szerint a jogállami törvényalkotónak nem az a feladata, hogy arról az esetről építsen be törvényi rendelkezést az általa elkészített jogszabályba, amely eset a jogon kívüliség állapotát, az alkotmányos rend kifogástalan működésének hiányát, a törvények uralmának hiányát, vagy fogyatékosságát tükrözik. Azért nem feladata ez a törvényalkotónak, mert az alkotmányos helyzet előfeltétele a jog érvényesítésének. Amikor az Országgyűlés meghozza elvi állásfoglalását a büntethetőség elévülésének érte lmezéséről, akkor nem tesz mást, mint egy rendkívüli történelmi helyzetben, hosszú diktatúra után, a törvényhozó jogán állást foglal abban a kérdésben: hogyan értelmezi saját jogelődjének döntését, törvényét. Úgy értelmezie, hogy jogelődje – különösen a m últ század végének magyar parlamentje – felmentést akart adni már előre a bűnöző államnak, arra bíztatva őt, hogy elég sokáig maradjon hatalmon ahhoz, hogy elteljen a büntetőjogi elévülés, és az általa megbízott vagy pártfogolt, súlyos bűnt elkövetők bünte tlenséget élvezzenek, vagy azért mellőzte az állami bűnözés, a bűnüldözés esetének szabályozását, a bűnüldözés elmulasztásának szabályozását, mert természetesnek tartotta, hogy ez az időszak, mint jogon kívüli időszak, mint jogilag figyelembe nem vehető id őszak nem igényel külön szabályozást, mert úgy gondolta, hogy az időmúlásnak csak akkor van jelentősége, ha az alkotmányos körülmények között, a bűnüldözési parancsot teljesítő állam működésének közepette zajlik. (17.50) Ezt az értelmezést, ezt a lelkiisme reti parancsot nem nyújthatja más, nem adhatja meg más, mint a független, demokratikus magyar Országgyűlés. Hiszen ez az Országgyűlés jogosult a rendszerváltozás törvényeinek megalkotására, és jelentős mértékben viseli magán a rendszerváltozás felelősségét , még akkor is, ha nem rendelkezik, vagy csak korlátozott mértékben rendelkezik azzal a hatalommal, amely ehhez a nagy felelősséghez szükségképpen kellene, hogy társuljon. A törvényalkotói jogértelmezés történelmileg megkövetelt, hiteles és szükségszerű es etét láthatjuk magunk előtt, azt az esetet, amikor maga a törvényhozó mondja meg, hogy miként is szándékozott következményeket fűzni jogalkotásához jogelődje. Meggyőződésem, hogy a jogalkalmazótól jelenleg nem várható el ilyen fordulat végrehajtása az isme rt történelmi, politikai körülmények miatt. Az új hatalmat, a legitimitást, a nemzet alapkérdéseiben való állásfoglalás felelősségét mi viseljük, senki más. Meggyőződésem az is, hogy jogértelmezésről lévén szó, ennek az állásfoglalásnak semmi köze a jogala kító döntésekhez, nem hoz létre új normát, nem iktat be a büntetőjogba új szabályt. Csupán annyit tesz, hogy megmondja, milyen következmények fűződnek a diktatúrában bekövetkezett időmúláshoz. Nem tesz mást, mint megkönnyíti a bíró dolgát, megkönnyíti azt a bírósági döntést, amely döntéstől és csakis attól függ az időmúlás bekövetkezésének vagy be nem következésének, az elévülés bekövetkezésének vagy be nem következésének megállapítása.
