Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 8. kedd, az őszi ülésszak 35. napja - Egyes büntetőeljárási szabályok kiegészítéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - A bűntethetőség elévülésének értelmezéséről szóló elvi állásfoglalás általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. (MDF) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. (MDF) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. (MDF)
2815 A mai nap engedjék meg, hogy megemlítsek két tényt, mind a kettő Németo rszággal kapcsolatos, azzal az országgal, amelynek legkeményebben kellett viselnie az állami bűnözés következményeit, s így a legnagyobb gyakorlattal rendelkezik ezen a téren, amint igen nagy gyakorlattal bír a jogállami elveket illetően is. A gyilkosság e lévülési határidejét 1933 és 1945 közötti időre a Német Szövetségi Köztársaság tagállamai, illetőleg elődei 1946ban már nyugvónak minősítették. Az NDKban politikai okokból nem üldözött, már elévült cselekményekre az elévülés 1990. október 3ig, a berlini fal lebontásáig nyugvónak minősül, a német bírósági gyakorlat és a német igazságügyminiszterek közös állásfoglalása szerint. Birtokomban van több törvénytervezet, így az SPDfrakció 1992. február 19i, a volt Német Demokratikus Köztársaságban elkövetett jogtalan cselekmények üldözésének elévülésére vonatkozó előterjesztése. Ez az előterjesztés azt a felfogást képviseli, hogy a szövetségi alkotmánybíróság 1952. évi határozata elegendő jogalapot ad arra, hogy a volt NDKban politikai okokból nem üldözött cs elekmények esetén az elévülés nyugodott. Az alkotmánybíróság pedig kifejezetten a nemzetiszocialista korszak bűneivel foglalkozott korábban. Ebből következik, hogy a nemzetiszocialista és a kommunista bűncselekmények teljesen azonos elbírálás alá esnek. Ez utóbbiakra alkalmazzák az előbbiekre kialakított jogelveket. Végül hadd idézzem Jescheck professzornak, a freiburgi Max Planck Nemzetközi Összehasonlító Jogi Intézet örökös igazgatójának hozzám intézett levelét, amelyet szakvélemény helyett küldött el, vá rva a magyar Kormány felkérését, amely nem érkezett meg hozzá. A levél sorai többek között így szólnak: Ha ezeket – tudniillik a németországi jogi alaptételeket – Magyarországra alkalmazzák, akkor egyáltalán nem visszaható hatályú, az érintettek helyzetét hátrányosan érintő elévülési előírásról van szó, hanem egy olyan határozmányról, amely már az elkövetés ideje alatt érvényes volt. Nagyon fontos, hölgyeim és uraim, hogy az elkövetés ideje alatt érvényes előírásról van szó, még akkor is, ha ez az előírás a magyar jogban formálisan nem volt meg – folytatja Jescheck professzor – , akkor is azt kell mondani, hogy az elévülési jog értelméből szükségszerűen levezetendő, mert az elévülés nem kezdődhet vagy folytatódhat, ha a jogi helyzet egy bűncselekmény üldözésé t lehetetlenné teszi. A kormány ilyen módon bármilyen bűncselekményt elkövethetne anélkül, hogy későbbi büntetőjogi felelősségrevonástól félnie kellene. Az elévülés tehát a nyugvásról kialakított általános jogi elgondolás által korlátozza az igazságosság k ényszerítő alapelveit. Hadd fejezzem be az elmondottakat egy történettel. A Weimari Köztársaság egyik vezető német jogfilozófusa és időnként szociáldemokrata birodalmi igazságügyminiszter, Gustav Radbruch a jogfilozófiában meggyőződéses jogpozitivista vol t. Az volt a meggyőződése, hogy a bírósági döntések logikai eszközökkel a törvényből levezethetők, és figyelmen kívül kell maradnia minden igazságossági kérdésnek. A törvény az törvény! 1945 után azon kérdés előtt állt, hogy ezt az álláspontját fenn tudjae tartani. Tehát azt kellenee mondani, hogy a nemzetiszocialista igazságtalanság egyáltalán nem számít igazságtalanságnak, mivel a törvény megfelelt a nemzetiszocialista államnak. Ezt a következtetést nem szerette volna levonni. 1945ben ezt mondta: "Lehe tnek törvények olyan mértékű igazságtalansággal rendkívül károsak a közösségre, hogy érvényességüket, sőt a törvényes jelleget meg kell tőlük tagadni." Ez volt az úgynevezett radbruchi formula, amelyre a német bíróságok hivatkoztak, nemcsak a nemzetiszocia lista korszak törvényeire vonatkoztatták, hanem tipikusan a nemzetiszocialista büntethetőséget kizáró és megbocsátási okokra, amelyek nem voltak törvényileg szabályozottak. Ezen alapelv alapján ítélték el a Büntető Törvénykönyv szerint a koncentrációs tábo rok poroszlóit és gyilkosait. Nem folytatom. Nem folytatom azzal a beszélgetéssel, amelyet Simon Wiesenthallal folytattam, aki mindenben igazat adott a mi törekvéseinknek, csupán annyit mondok, hogy a mi törvényeink nagyobb része nem is igazságtalan a közö sségre, különösen nem igazságtalan a Büntető Törvénykönyv elévülést illető szabályozása. Az lenne igazságtalan, ha ebbe a törvénybe olyan értelmezést engednénk belevetíteni, amely értelmezés lehetősége nincsen benne. Nincsen benne a
