Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 8. kedd, az őszi ülésszak 35. napja - Döntés törvényjavaslatok sürgős tárgyalásáról - A közúti közlekedésről szóló 1988. évi törvény módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes és sürgős eljárásban történő tárgyalása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KATONA KÁLMÁN, a gazdasági bizottság előadója:
2798 A személytaxi – úgymond – szolgálta tás területén a korlátlan szabadosság nem egy ár- és szolgáltatási versenyhez, hanem anarchiához vezetett. Azt hiszem, közismertek a repülőtéri, a vasúti pályaudvari, a szállodák környéki negatívumok, így ezek felsorolásába nem bocsátkoznék. Sajnálatos tén y az is, hogy minden eddigi erőfeszítés – akár a rendőrség, akár a taxisérdekképviseleti szervek részéről – eredménytelen maradt. Sértő szándék nélkül, de ki kell mondani, hogy az árdrágító csoportok felszámolása helyett inkább ezek további fertőző hatásá ról, mármár társadalmi demoralizálásáról lehetne beszélni. E kialakult helyzet veszélyezteti idegenforgalmunk jó hírét, számtalan, néha atrocitásig fajuló vitát provokált az utazóközönséggel, és méltán keserítette el a taxistársadalom többségét jelentő jó szándékú vállalkozókat. E többéves folyamat oka a számonkérés, a szankcionálás gyakorlati hiánya volt. Nem véletlen, hogy Európa számos nagyvárosában az igényekhez illesztett engedélydarabszámok egyensúlya révén követelhetők meg azok a műszaki és személyi minőségi kritériumok, melyek tudatos és rendszeres megsértése, mellőzése a működési engedély, azaz a taxisegzisztencia elvesztéséhez vezet. E kérdéskör szabályozásánál kénytelenül nekünk is ebből kellett kiindulni. Munkánk folyamán segítséget kaptunk az ér dekképviseleti szervektől és önkormányzatoktól, amelyet ezúton is köszönök. A törvénymódosítás révén megkapják az önkormányzatok, konzultatív alapon a szakmai érdekképviseletek a taxidarabszám korlátozásának jogi lehetőségét, s ezen keresztül e foglalkoz tatási ág tisztességes megélhetésének, de egyben öntisztulásának eszközét is. Remélem, az önkormányzatok élnek és jól élnek majd e törvénnyel, melynek elfogadását javaslom. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Megadom a szót K atona Kálmán képviselő úrnak, a gazdasági bizottság kijelölt előadójának. Felszólaló: Katona Kálmán, a gazdasági bizottság előadója KATONA KÁLMÁN, a gazdasági bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság kivé teles eljárásban tárgyalta az előttünk fekvő törvénytervezetet, és a vitákban elhangzott kérdések arra ösztönöztek engem, hogy kicsit részletesebben ismertessem ezt a témakört. Miniszter úr már elmondta a taxizás körüli anomáliákat és feszültségeket. Nem t ette szóvá azt a kérdést, hogy mint a munkanélküliség kezelésének egyik eszköze is felmerült a taxizás. A korábbi időkben a munkaügyi hivatalokban szinte szállóigévé vált az a kérdés, hogy vane önnek személygépkocsija, és ha van, akkor menjen el taxizni. Ennek eredménye az a túlkínálat, amely napjainkban különösen Budapesten jelentkezik. Kegyetlen, esetenként tisztességtelen harc kezdődött el az utasokért, de nem az utasok érdekében. A jelen helyzetnek két igazi vesztese van, az egyik az utas, azaz a fogya sztó, a másik a tisztességes személytaxiszolgáltató. (16.40) Míg 1988ban az érdekképviseletek tiltakoztak a szabályozás ellen, most ők kezdeményezték ezeknek a bevezetését. Ennek eredménye az előttünk lévő törvénytervezet. Sajnos, a taxiskamarák nem tudt ak olyan mértékben megerősödni, hogy ők maguk elintézzék saját dolgukat, ezért szükséges a Parlament beavatkozása. A dolgok rendezésének két alapfeltétele van: az egyik a személyi és a tárgyi feltételek szabályozása, a másik pedig a forgalmazási engedélyek számának a szabályozása. A személyi és tárgyi feltételeket a Kormány a 142/1992es számú rendeletében megoldotta. Ez a rendelet írja elő, hogy taxigépkocsinként százezer forintos vagyoni biztosítékot kell letenni, ami a kártérítési igények kielégítését sz olgálja. Ez írja elő a szaktanfolyam elvégzésének a kötelezettségét,
