Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 8. kedd, az őszi ülésszak 35. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - BALÁS ISTVÁN, DR. (MDF) - ELNÖK (Vörös Vince):
2789 ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm miniszter úr válaszát. A viszonválaszt már vállalta dr. Balás István képviselőtársunk, így átadom a szót. BALÁS ISTVÁN, DR. (MDF) Elnézést kérek mindenkitől. Az orvosok szerint nem lenne szabad beszélni, de úgy gondoltam, az a fair, ha megpróbálok választ adni. Tis ztelt Miniszter Úr! Rendkívül megdöbbentett, hogy válaszának megszerkesztője megpróbálja elterelni a figyelmet az interpelláció lényegéről, a több száz milliós károkozásról, azt egyszerűen határesetnek minősítve. Teszi ezt annak ellenére, hogy a miniszter úr által is hivatkozott ÁVÜ ellenőrzési igazgatósága már írásba adta miniszter úrnak – idézem – : "A konkrét esetben vitathatatlanul – ismétlem, vitathatatlanul – alulértékelés történt." A miniszteri válasz nagy jelentőséget tulajdonít az újságban megjelent pályázatnak. Annak a rejtélyes szövegére a kérdés felolvasása során utaltunk. Abból mindössze az nem derült ki, hogy mit kívánnak eladni és mégis mennyiért. A miniszteri válasz szerkesztője egy sajátos szlogent hangoztatott, aminek lényege: a piaci érték annyi, amit a vevő megad érte. Tisztelt Miniszter Úr! Nagyon peches ez az olasz vevő, hogy ezt nem közölték vele előre. Ha ezt tudja, akkor csak egy forintot ígér be. (Közbeszólás bal oldalról: Így van!) Tisztelt Miniszter Úr! Az olasz vevő így százezer fo rintért vette meg azt az egyik habfúvó cukrászüzemet, amelybe a szerződés aláírása előtt két nappal 200 ezer forintért egy vadonatúj berendezést szereltek. Ez is határeset? Szerintem bűncselekmény! A konkrét kérdéseket – melyeket miniszter úr végül is nem válaszolt meg – megpróbálom felidézni. Az első kérdés úgy szólt: mit tett miniszter úr annak érdekében, hogy az értéken alul elkótyavetyélt vagyonok visszaszálljanak a magyar államra? Erre csak egy törvényes mód van jövő hét hétfőig: a perindítás. Ennek be jelentése elfogadható válasz lett volna. A másik: mit tett miniszter úr a vagyonvesztésért felelős személyek felelősségre vonása érdekében? Az elfogadható válasz a munkajogi és büntetőjogi felelősségre vonások megindításának kezdeményezése lett volna. (Köz beszólás bal oldalról: Így van, helyes!) Mit tesz miniszter úr – harmadik kérdésként – azért, hogy meg lehessen előzni az ilyen értékvesztéseket? Abban bíztam, hogy a privatizációért felelős miniszter tájékoztatja az Országgyűlést a tanulságokról, azokról a jogszabályokról, amelyek elősegítették és még ma is elősegíthetik ezeket a vagyonvesztéseket. Abban bíztam, tájékoztatja a miniszter úr a Házat arról, hogy ezeket a jogszabályokat megváltoztatni kezdeményezi, mint például a társasági törvény 22. és 162. §ait, a 46/1992. kormányrendelet 1., 2., 6. és 9. §ait, az 1992. évi LIV. törvény 20. §át stb. Sajnos, nem ez volt a válasz. És végül a negyedik kérdés így szólt: mit tesz miniszter úr azért, hogy a nemzeti megújhodás programjának megfelelően a privatiz áció során a magyar állami vagyon rovására elsődlegesen a magyar tulajdonosi réteg alakuljon ki? A válasz: semmit! Tisztelt Miniszter Úr! Azt vállaltuk, hogy a magyar polgári középosztály megteremtése érdekében dolgozunk. Válasza számomra nem volt elfogadh ató. Köszönöm. (Taps.) Határozathozatal ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Dr. Balás István képviselőtársunk nem fogadta el a miniszteri választ. Kérdezem az Országgyűlést, elfogadjae a miniszter úr válaszát? Kérem, szavazzanak! (Megtörténik. – Felzúdulá s, taps a bal oldalon.) Megállapítom, hogy az Országgyűlés 22 igen szavazattal, 150 ellenében, 41 tartózkodás mellett a miniszteri választ nem fogadta el. Ezért az interpellációt tárgyalásra kiadom a gazdasági bizottságnak.
