Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 7. hétfő, az őszi ülésszak 34. napja - A világkiállítási és a hozzá kapcsolódó fejlesztési alapról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - CSÉPE BÉLA (KDNP)
2695 Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Kérem, foglalják el helyüket az ülésteremben. Folytatjuk a világkiállítási és a hozzá kapcsolódó fejlesztési alapról szóló törvényjavaslat általános vitáját. Megadom a szót Csépe Béla képviselő úrnak, Kereszténydemokrata Néppárt. Felszólaló: Csépe Béla (KDNP) CSÉPE BÉLA (KDNP ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a világkiállítási alapról szóló törvényjavaslatról frakciónk véleményét tolmácsoljam. Először is le szeretném szögezni, hogy ezt a törvényjavaslatot semmiképpen nem tekintjük – és azt hiszem, nem is tekinthető – olyan új törvénynek, törvényjavaslatnak vagy valamiféle olyan új fordulatot kifejező kezdeményezésnek, mely alapvető változást hozna a Parlament által már egyszer elfogadott világkiállítási törvényhez képest. Azt hiszem, hogy ezt jelentős dolog leszögezn i, mert eddig az általános vitában elhangzottak mintha azt sugallták volna, hogy itt a világkiállításról most úgy vitatkozunk, hogy legyen vagy ne legyen, illetőleg, hogy mit jelent ennek az országnak. Azt hiszem, hogy ezen már egyszer túljutottunk, és min denfajta aggodalom és kritika természetesen érthető, de az nem, hogyha bárki, bármilyen csoport olyan álláspontra helyezkedik, hogy megkérdőjelezi magának a világkiállításnak az ügyét. Erre nyilván megvan a törvényes mód és lehetőség, de azt hiszem, hogy e nnek a törvényjavaslatnak a vitájánál nem erről van szó. Miután ebben az általános vitában azért tulajdonképpen ilyen általánosságokban is fölmerül a világkiállítás ügye, én is emiatt vagyok kénytelen ismételten leszögezni álláspontunkat, mely szerint mi e zt a világkiállítást továbbra is olyan ügynek tekintjük, amelyben alapvetően, túlnyomórészt vállalkozók bevonásával – természetesen költségvetési támogatással is – jöjjön létre egy olyan rendezvény, amely ezt az országot abban az évben a világ érdeklődésén ek homlokterébe helyezi. Természetesen ne haladjuk meg lehetőségeinket és kereteinket. Mindezeket figyelembe véve úgy vélem, hogy egyszer már túljutottunk azon, hogy legyen világkiállítás. Továbbra is úgy véljük, hogy ennek jótékony hatást kell gyakorolnia a gazdaságra, a munkanélküliségre, ennek az egész országnak az infrastruktúrájára. Ezek a legfontosabb jelentőségei a világkiállításnak, és azt is mindig hangsúlyoztuk, hogy nemcsak Budapesté a világkiállítás – amely kétségtelenül helyileg itt van, itt le sz – , hanem az egész Magyarországé, tehát a vidéki Magyarországé is. Tehát elutasítunk minden olyan beállítást, mely szerint most olyan irányban haladnánk, hogy a rossz emlékű állami beruházásoknak egy fajtája fog megvalósulni valamiféle centralizációval. Ilyen fordulatot ebből a törvényjavaslatból kiolvasni nem lehet véleményünk szerint. Azt is elutasítjuk, minthogyha itt most továbbra is egy olyan stádiumban lennénk, hogy érzelmi alapon, valamiféle hamis nemzeti érzés és presztízs alapjá n akarunk mi világkiállítást, és ilyen módon megalapozatlan mindenfajta tervezés – és ami folyik ebben az országban. Ezt mindenképpen visszautasítjuk, hisz annak idején is valóban voltak aggályok, kritikák, de végül is oda jutott a következtetésük mindazok nak, akik megszavazták a világkiállítást – a Magyar Szocialista Munkáspárttal együtt, hiszen ők is megszavazták – (Közbeszólás a bal oldalon: Olyan itt nincs is!) bocsánat, a Magyar Szocialista Párttal együtt, elnézést kérek, mindazok, akik megszavazták a világkiállítást, tulajdonképpen olyan következtetés alapján tették ezt, hogy ebben igenis, van gazdasági megalapozottság – természetesen aggály, kritika és kockázat is, mert kockázat nélkül nincs semmilyen vállalkozás. Ugyanakkor természetes az is, hogy eh hez – miután egy nemzeti üggyé vált a dolog – bizonyos érzelmi töltés is járul. Ez természetes, de nem ez az alap. És főleg azért járulhat hozzá érzelmi töltés, mert az évszámoknak a véletlen egybeesése alapján tulajdonképpen abban az évben lesz honfoglalá sunknak az 1100 éves évfordulója, és ha már egybeesik a kettő, nyilvánvaló, hogy méltóképpen meg kell ünnepelni, és valahogy összekapcsolódik.
