Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 7. hétfő, az őszi ülésszak 34. napja - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - GALI ÁKOS, DR. (független)
2674 Elnök Úr! Csatlakozom azokhoz, akik azt állítják, hogy vannak olyan Parlamenten kívüli történések, amelyekre nem szégyen a Parla menten belül válaszolni. Egyben becsülettel közölnöm kell elnök úrral, hogy nagy valószínűséggel túl fogom lépni a házbizottság ajánlásában szereplő időt egyrészt a téma érzékenysége miatt, másrészt azért, mert nagyon fontosnak tartom ezt a kérdést, harmad részt pedig én igyekeztem reggeli beszélgetésünk óta rövidíteni a beszédemen – kérem megértését ebben a tárgyban. Tisztelt Országgyűlés! A hétvégi sajtóból szereztem tudomást egy olyan sajtótájékoztatóról, amelyet a FIDESZ tartott, és amelyen a Debreceni T anítóképző Főiskola – korábban a Református Főgimnázium – tulajdonjogát rendező kormányhatározatról volt szó. A sajtótudósításokból szomorúan kellett megállapítanom azt, hogy megalapozatlan feltételezések mellett téves, sőt a nyilvánosságot megtévesztő kij elentések hangzottak el. Mivel én voltam az az országgyűlési képviselő, aki a Tiszántúli Református Egyházkerület felkérésére szerény képviselői eszközökkel közbenjártam a Kormánynál ennek a döntésnek az érdekében, kérem, engedjék meg, hogy egy rövid, vázl atszerű visszatekintéssel felidézzek néhány tényt, s ezeknek a megemlítésével próbáljak meg helyrehozni valamit abból a roncsolásból, amit ez a nem kellően átgondolt sajtótájékoztató az érdeklődő közvéleményben okozhatott. Mondandómnak három rétege van: eg y jogi, egy ezzel összefüggő történeti, politikai, és végül óhatatlanul van egy – nem tudok jobb szót találni rá magam sem – egy afféle mélymagyar rétege. Elsőként arról a jogi kérdésről, hogy valóban adásvétel útján kerülte a magyar állam rendelkezése al á a főgimnázium. Nos, ezzel kapcsolatban egyetlen irat mutatható fel, egy 1974. június 3án kelt – megjelölése szerint – tulajdonjogi átvállalási okirat. Ez még akkor is furcsa, ha nagyon jól tudjuk, hogy egy szerződést a tartalma szerint, s a keletkezési körülménye szerint eléggé biztonságosan minősíteni lehet. Itt azonban jogászi, szakmai szempontból több olyan tényt lehet megemlíteni, amelyek akár konkrétan az adásvételi szerződéssel kapcsolatban, akár a szerződésekkel szemben általánosan támasztott köve telményekkel kapcsolatban ellentmondásosak. Ilyen például az, hogy az irat nem tartalmaz vételárat, ami a Legfelsőbb Bíróságnak az adásvételi szerződések minimális tartalmi követelményeire vonatkozó állásfoglalása szerint is meglehetősen lényeges tartalmi kellék. De ha meg is jelölték volna egyébként azt a vételárat, amely más forrásokból ismert, akkor is azonnal feltűnő lenne az az értékaránytalanság, amely e között és az épületek értéke között megnyilvánul, és amely az ingatlanokat ismerők számára teljese n nyilvánvaló. Ingatlanokat említek, hiszen egyidejűleg a református egyháznak nemcsak a főgimnázium épületétől, hanem az úgynevezett egyetemi templom épületétől is meg kellett válnia, tehát így a főgimnáziumra eső állítólagos ellenérték még kisebb, még fe ltűnőbb az aránytalanság. Emiatt is megtámadható volna tehát a szerződés, ha lenne ilyen szerződés. Az pedig nem is megtámadási, hanem egyenesen semmisségi ok, hogy a szerződésben nem szerepel a tulajdonos, márpedig nemo plus iuris – ahogy első évfolyamon tanítják a jogi egyetemeken: csak tulajdonostól lehet tulajdonjogot szerezni. További semmisségi ok az, hogy nem jogosulttól származó aláírások szerepelnek ezen az okiraton, s megjegyzem, hogy ezekre a semmisségi okokra egyébként határidő nélkül lehet hiva tkozni. Mindezekhez még hozzá kell tennem egy súlyos aggályt, amely az egyház szerződéskötési szabadságát érinti az adott időpontban – erre majd később utalok. Azt is meg kell jegyeznem, hogy a földhivatali bejegyzés állami tulajdonbavétel jogcímén történt meg, ez pedig nem az adásvétellel kapcsolatos bejegyzési jogcím, hanem bizony államosítási jogcím. Ennyit egyelőre a jogról, hadd szóljak a történeti, politikai körülményekről. 1948ban, amelyet az én korosztályom a fordulat éveké nt tanult meg, a már nyilvánvalóan rákosista politikai vezetés több egyházzal úgynevezett vagyonjogi egyezményt kötött, így 1948. október 7én a református egyházzal is. Ebben tételesen meghatározták azoknak az oktatási célú ingatlanoknak a körét, amelyek az egyház fennhatósága alatt maradnak. A rendszerváltozás
