Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 2. szerda, az őszi ülésszak 33. napja - A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SZIGETI GYÖRGY, DR. (SZDSZ)
2660 közgyógyellátási igazolvány jár annak az I., II. csoportú rokkantnak, aki esetleg 42 évet végigdolgozott, most támogatásra lenne szüksége, hogy az igen drága külföldi gyógyszereit megkaphassa, de nemhogy támogatást nem kap, hanem a gyógyszert húzzuk ki a listából. Ezt én nemcsak a tá rsadalombiztosítás, a társadalmi szolidaritás és a szociálpolitika alapelveivel, hanem egyenesen az alkotmányossággal tartom ütközőnek. Szeretném elmondani tulajdonképpen hatodszor és végül azt – bár ennek a kérdéskörnek a tárgyalása egy külön tanulmányt i s érdemelne – , amit a szociális intézmények térítési díjával kapcsolatban szeretnék még megemlíteni. Sajnos, ez a törvény nem tudott rendet teremteni a szociális intézmények finanszírozásában, változatlanul megtartotta azt a helyzetet, hogy külön van intéz ményi normatíva és külön van önkormányzati normatíva, nem tudott olyan új helyzetet előállítani, amelyben az önkormányzat állami támogatással saját maga felelős az önkormányzat területén lakó polgárok alapvető szociális szolgáltatásainak a biztosításáért. Az önkormányzat ugyanis jelenleg – sajnos – anyagi okokból abban érdekelt, hogy az ellátandót, a gondozandót kórházba vagy nem a területén levő megyei szociális otthonba utalja, mert ez után ugyanis nem kell térítéseket fizetnie, vagy csak ritka esetben ke ll térítést fizetnie. Ha otthoni szociális betegápolást vagy más ellátást vállal, ez pénzbe kerül, ez gondot jelent. Ugyanez a helyzet az állami gondozás, a nevelési támogatás esetében. Hosszú paragrafuson keresztül foglalkozik a törvény azzal, hogy miként lehet kiszabni, majd beszedni, majd végrehajtani a személyes térítési díjat, bár ez a térítési díj nem teszi ki az önköltség 10%át sem, és ma valójában nem igazi érdekeltsége az önkormányzatnak, hogy ezek a térítési díjak elmozduljanak. Nem határozza meg a szociális otthon gazdálkodását a térítési díj önmagában. A másik 90%ról, a működési költség 90%áról vajmi keveset mondunk, s tulajdonképpen nem tudunk igazi érdekeltséget teremteni az önkormányzatok közötti elszámolásban, egy új, működőképes önkormány zati normatíva kialakításában. Ezeket az anomáliákat ajánlanám képviselőtársaim figyelmébe, mert ezeknek a korrigálására vonatkoznak módosító indítványaink is többségében. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Kö vetkezik Mádi László képviselő úr a Fiatal Demokraták Szövetségétől. (Dr. Kóródi Mária jegyző: Nincs a teremben.) Nincs jelen. Szigeti György képviselő úr következik a Szabad Demokraták Szövetségétől. Felszólaló: Dr. Szigeti György (SZDSZ) SZIGETI GYÖRGY, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én azzal kezdeném, amivel az expozé befejeződött. A demokratikus rendszerváltásunk egy jelentős állomásához érkeztünk el, és ez nemcsak a Kormány ügye, hanem az Országgyűlés egészéé. Egy ilyen állomásnál szüks éges valami módon mérleget vonni, hogy meddig jutottunk el. A szociális törvény nem oldhatja meg a szociális jólétet. Ennek tudatában mondom el mondandómat. Három kérdésre keresem magamnak a választ, a "mikor" kérdésre, a "mit"re és a "hogyan"ra. A szoci ális törvény területét össze kell vetnünk a szociális biztonsághoz tartozó más területekkel, a társadalombiztosítással és a munkanélküliek ellátásával. Ezeket a területeket figyelembe véve vonhatjuk meg a szociális törvény mozgásterét és azt a feladatot, a mit meg akar oldani. Szó volt itt arról, hogy szociális alaptörvényről van szó, amelyet majd a későbbiek során még kiegészítő törvények követnek. Ennek azonban nem vitásan szociális alaptörvénynek kell lenni, és alapvetően perspektívát kell hogy mutasson, és megalkossa azt a szerződést a társadalom és az állam között, hogy a szociális alanyok milyen viszonyba kerülnek az állammal.
