Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 2. szerda, az őszi ülésszak 33. napja - Borisz Jelcinnek, az Orosz Köztársaság elnökének a Szovjetunió 1956. évi magyarországi beavatkozásával kapcsolatos állásfoglalásáról szóló országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (Szabad György): - GÉCZI JÓZSEF, DR. (MSZP) - ELNÖK (Szabad György): - PAP ANDRÁS (MDF)
2644 térségben, és éltetni fogja továbbá azokat a száz igazakat mindig, akik szembe tudnak majd sz állni a százezer perzsával. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Géczi József, a Magyar Szocialista Párt részéről. Felszólaló: Dr. Géczi József (MSZP) GÉCZI JÓZSEF, DR. (MSZP) Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Ú r! Mint már tegnap is jeleztem Szabó Tamás miniszter úrnak, kedvvel szólnék erről a témáról hosszasan, mert valóban nagyon sokat foglalkoztam életpályám során ezzel a témával, ha úgy tetszik, a szovjet birodalom keletkezésével és bukásával. Most azonban et től megóvnám önöket. Sajnos a nyilatkozatot korábban nem tanulmányoztam át elég alaposan, és most számomra eléggé nyilvánvaló, hogy egyetlen egy pontatlanság, ami mintegy történelmi dokumentum esetében talán még megkerülhető lenne, benne maradt ebben a dok umentumban. Ugyanis Mihail Gorbacsov nevét említi a második mondatában ez a nyilatkozat, ami önmagában nem lenne baj, de mivel Gorbacsov úr neve itt egy parlamenti dokumentumba kerül, nem egészen méltányos vele szemben az, hogy ő úgy szerepeljen, mint aki egy negatív lépést tett, ha úgy tetszik, vagy pontosabban nem tette meg a pozitív lépést Magyarország irányában. Ezért, ha még lenne egy percünk, akkor én azt javasolnám, hogy a mondat első felének a vesszőig való elhagyására én módosító javaslatot nyújtan ék be, és ezt néhány percen belül akkor elnök úrnak át is adnám. Tehát én azt gondolom, hogy Gorbacsov nélkül nem lett volna Jelcin. Gorbacsov mélyebbről és messzebbről jött reformer volt, mint Jelcin. Jelcinnek – ha úgy tetszik – a fejlődése később indult el. Mindannyian tudjuk, hogy Gorbacsov egy ponton nem tudott átlépni. Gorbacsov nem ismerte fel, hogy a Szovjetunió nem tartható már egyben, és hogy a nemzetek önrendelkezésének kérdése nem fűzhető egybe bármilyen birodalmi reformmal. De mindannyiunk szám ára nyilvánvaló, hogy Gorbacsov egyéb más érdemei – és NyugatEurópa ezt nálunk talán még inkább elismerte – előfeltételei voltak annak, hogy Jelcin úr ezt a nyilatkozatát itt megtehesse. Tehát én azt javaslom még egyszer, hogy a vesszőig a mondat első fel e maradjon el, és a beavatkozás szó után legyen az a félmondat, hogy a Szovjetunió megszűnéséig azonban erre nem került sor. ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Kérem, hogy képviselő úr módosító indítványát – ha szükségesnek tartja – juttassa el a legrövidebb időn belül a főtitkársághoz. Tisztelt Országgyűlés, Pap András képviselőtársunk a Magyar Demokrata Fórum részéről kíván még szólni. Felszólaló: Pap András (MDF) PAP ANDRÁS (MDF) Köszönöm szépen, Elnök Úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sokat gondolkodtam azon, hogy valójában mi is történt, illetve mi nem történt akkor, amikor Jelcin úr elmondta a beszédét itt a magyar Parlamentben. Számtalan ellentét feszítette az elmúlt időszakban a magyar közvéleményt, számtalan belső ellentét, amely ide a magyar Országgyűlésb e is beszivárgott, és ezek az ellentétek időnként mármár a szétrobbanással is fenyegették az országot, s néha úgy tűnt, a magyar Országgyűlést is. Az alapkérdés talán az lehetett, talán az volt, hogy miként viszonyul Magyarország az idegen elnyomáshoz. Az t hiszem, az volt az egyetlen biztos pont az elmúlt rendszer értékrendjében, hogy ha az idegen elnyomáshoz való viszonyt, a Szovjetunió csapatainak jelenlétét, függő helyzetünket hozta valaki szóba bármely beszélgetésben, bármely témában vagy írásban, az e hhez való viszonyulás pontosan meghatározta azt, hogy valaki melyik oldalon áll. A legutóbbi időkig úgy érezhettük
