Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 2. szerda, az őszi ülésszak 33. napja - Borisz Jelcinnek, az Orosz Köztársaság elnökének a Szovjetunió 1956. évi magyarországi beavatkozásával kapcsolatos állásfoglalásáról szóló országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (Szabad György): - CSÉPE BÉLA (KDNP)
2635 nem hozhatók mozgásba a haladás olyan mozgatórugói, mint a lelkiismeretvizsgálat, a bűnbánat, a megbocsátás". Azt szeretném kérni tisztelt képviselőtársaimtól, amikor ezt a nyilatkozati javaslatot megvitatjuk, gondolkozzunk el az orosz elnöknek ezekről a szavairól is. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tekintettel arra, hogy a törvényjavaslathoz sem bizottság részéről, sem képviselőtársaink részéről módosító javaslatot nem nyújtottak be, az általános és részletes vitát együttesen kívánjuk lefolytatni. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem a külügyi bizottság jelen lévő tiszt ségviselőit, hogy állítanake…? – Nem kívánnak előadót állítani. Elsőként Csépe Béla a Kereszténydemokrata Néppárt részéről kíván felszólalni. Felszólaló: Csépe Béla (KDNP) CSÉPE BÉLA (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ennek az országgyűlé si nyilatkozat meghozatalára vonatkozó javaslatnak a vitájában én is szeretném aláhúzni azt a történelmi jelentőséget, amelyet ez az ügy képvisel. Ami történt, az a magyar történelemnek korszakváltó és korszakalkotó eseménye, hiszen lezárult ennek a század nak egy szörnyű elnyomása, amelyet a kommunizmus testesített meg, és 1956ban, akkor, a forradalom letörése után úgy tűnt, hogy sikertelen, de végül is mégis sikeres magyar forradalom után oly sokáig vártunk arra, hogy egyszer felvirradjon az a korszak, am elyben erre egyáltalán sor kerülhet. Nos, ez megtörtént, és a megtörténése után ez az ország, ez a nép gondoktól megterhelten, kicsit szétszabdaltan él, de szeretném kiemelni ennek kapcsán, hogy mégis itt egy olyan történelmi eseményről van szó, amelyet tu lajdonképpen ünnepként kell számon tartani a magyar történelemben, és talán emberileg érthető, hogy a mindennapokban ennek az ünnepnek a jelentősége kicsit háttérbe szorul, de egy ilyen nyilatkozatnak a kapcsán és Borisz Jelcinnek, az Orosz Köztársaság eln ökének látogatása kapcsán – azt hiszem – érdemes erre is rámutatni. Szeretném kiemelni, hogy történelmi események után, amelyek de facto megtörténtek, nagyon fontos egy ilyen megkövetés, hiszen ennek van olyan erkölcsi és szellemi tartalma, amely tulajdonk éppen igazi értékrendjébe emeli a történelmi eseményt. Nos, ezt megtette az Orosz Köztársaság elnöke, s én is ki szeretném emelni a megtisztulásnak a jelentőségét, amelyet erről az emelvényről az ő szájából hallottunk. Ez a megtisztulás a magyar társadalom részére is annyira fontos, tehát ez a tudati elem, amely kell, hogy hozzákapcsolódjon ehhez a történelmi eseményhez. Engedjék meg, hogy az országgyűlési nyilatkozat meghozatalának tervéhez – amely remélhetőleg rövidesen valósággá válik, hiszen vélhetően a tisztelt Ház el fogja fogadni – megemlítsek egykét mozzanatot az előtörténetéből. 1991ben, még az emlékezetes puccskísérlet előtt Moszkvában jártam a Dornbach Alajos alelnök úr által vezetett parlamenti delegáció tagjaként, és ennek a delegációnak tagja ként én ott már a puccskísérlet előtt fölvetettem az akkor szovjet vezetőkkel tárgyalva és beszélgetve a különböző fogadásokon, hogy szükséges lenne a magyar népnek a megkövetése. Akkor – sajnos – csak Haszbulatov úrtól, az orosz parlament elnökétől kaptam egyenes és tiszta választ, mert ő már akkor elismerte ennek a szükségességét. A többi beszélgetőpartnerem körülbelül azt mondta, hogy ezzel még várni kell – elismerve ennek a szükségességét – , de hangsúlyozták, hogy ez most még nem aktuális. Nos, akkor ut ána nemsokára volt a puccskísérlet, és a puccskísérlet meghiúsulása után 1991. szeptember 30án én magam itt a Parlamentben egy napirend előtti hozzászólásomban sürgettem ezt. Ez az én személyes hozzájárulásom volt ennek az ügynek az előtörténetéhez.
