Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 1. kedd, az őszi ülésszak 32. napja - A világkiállítási és a hozzá kapcsolódó fejlesztési alapról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - JÁVOR KÁROLY (MDF)
2621 Most az más kérdés, hogy tartalmában ez az egész anyag milyen volt, de van az a mondás, hogy na, akkor most még egyszer onnan, hogy aszongya, hogy… Ez volt az a pont, amikor az Országgyűlésnek alapja lett volna elkezdeni mérlegelni, vizsgálódni és majd valamikor meghozni a döntését. Tehát szeretném mindenkinek a figyelmét erre felhívni, ugyanis a bizottság ülésén, amikor erről az alapról vitatkoztunk, a programiroda képviseletében jelen levő azt mondta, a kormányé a felelősség. Ez egy fatális tévedés. A felelősség a mienk, tisztelt képviselőtársaim, ugyanis mi döntöttünk. Méghozzá úgy, hogy nem tudtuk, hogy miről. A másik nagyon érdekes dolog ebben az egész történetben az, hogy amikor a világkiállításról elkezdtünk vitatkozni, akkor volt egy többtételes, először huszon, harminc, aztán huszon- vagy harmincvalahány tételből álló feladatterv, aztán ez leolvadt 1015 té telre, hogy mi mindent kell teljesíteni. És itt volt egy csomó infrastruktúra, környezetvédelmi beruházás, hulladék és egyéb kérdés. A feladatoldala a dolognak nagyon szépen leolvadt, és a döntésünk pillanatában a nullára csökkent. Vagyis mit csináltunk? O daadtuk a 30 milliárdot, illetőleg 17 milliárdot – 30 milliárdot folyó áron – , plusz a felelősségünket, az anyagi felelősségünket a teljes projektre, s azt mondtuk, hogy hát ebből majd valaki valamit csinál. Hogy mit, nem mondtuk meg. Pontosan úgy működik a dolog, mint a költségvetés. Bázisalapú, és ezt nyögjük. Ahelyett, hogy olyan költségvetést csinálnánk, amelyik azt mondja, hogy nulla bázis van, mindenki mondja meg, mi a feladata, mit kell csinálnia, és majd ahhoz kap pénzt. Nahát természetesen még soká ig kell várnunk, amíg idáig eljutunk. Nem lenne baj egyébként, ha minél hamarabb eljutnánk ide. De a világkiállítással pontosan ugyanez történt. Pontosan számon követhető, hogy ahogy haladt elő re a vita, ahogy esetleg fenyegetett az a veszély, hogy valaha valami is számonkérhetővé válik, ez az oldal szépen elolvadt. Úgyhogy egyrészt döntési helyzet nem volt, nem tudtuk, miről döntünk, ugyanakkor odaadtuk a pénzt és a felelősségünket. Szeretném m ég azt is elmondani, nem biztos, hogy ebben igazam van, de élek a gyanúperrel, hogy ez az egész világkiállítás, pontosabban az a terület, ahol ezt meg akarták valósítani – természetesen ez sincs érdek nélkül – , nem szolgált másra, mint többek között arra, hogy a lágymányosi hídnak majdnem azt mondhatnám, évtizedek óta lenyelhetetlen és megemészthetetlen keserű piruláját megetesse velünk. Ez is benne volt ugyanis a csomagban. Nos az ezen a helyen való megrendezése és megszervezése a világkiállításnak pontosa n ugyanolyan céltalan, mint a lágymányosi híd. Elmondtuk többen ebben a Parlamentben, én is elmondtam, hogy a hidat nem ott kell megépíteni, hanem lejjebb, a Csepelsziget északi csúcsát érintve, ahol óriási területek válnak felértékelődve vállalkozásra al kalmassá, az önkormányzatok vagyonává és így tovább és így tovább. Most a feltámadó környezetről már ne is beszéljünk, mert a környezetre nézve katasztrófa az egész világkiállítás, de nézzük meg a vállalkozás oldalát. Tényleg nem tudnak a vállalkozók kapcs olódni. Kóvályognak, és keresik a lehetőséget. Nem tudnak kapcsolódni. Nos, mit csinál a lágymányosi híd? Elindul, átmegy a Dunán, és utána levezeti rögtön a másik oldalon arra a vonalra, ahol a másik híd átjött volna. Miután már holnap van, befejezném ezt a rögtönzött kis hozzászólást azzal, hogy ebben a helyzetben nézetem szerint nem tehetünk mást, mint hogy pontról pontra számon kérjük az ígéreteket, amelyeket akkor kaptunk, amelyekkel akkor kitörölték a szemünket, illetőleg megpróbálták. (Derültség.) Mi t jelent ez? Azt jelenti, hogy minden egyes ponton, amikor a világkiállítással találkozunk, és elénk kerül, akkor igenis rákényszerítjük az éppen adott lépés felelőseit, hogy azokat az ígéreteket próbálják meg teljesíteni. Ilyenek – többek között – a körny ezetvédelmi jellegű követelések is.
