Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 1. kedd, az őszi ülésszak 32. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - SZABÓ TAMÁS, DR. tárca nélküli miniszter:
2531 privatizációs bevételek felhasználása kapcsán kézbe vettünk. Mely részét tartják az iparágaknak és a nagyobb gyáraknak megmenthetőnek? A követk ező kérdés módosul, mert amikor feltettem, akkor még a párbeszéd iránt érdeklődtem, hogy a kormányzat mennyire vonja be az érdekképviseleteket a koncepció kialakításába. Ebben volt elmozdulás az elmúlt hetekben. A kérdésem akkor úgy módosulna, hogy tervezie a Kormány, hogy ezt az egyeztetést intézményessé, állandóvá teszi. Az utolsó kérdésem, hogy a megmaradt feldolgozóiparra készüle átfogó privatizációs csomagterv. Örömmel hallottuk a napokban, hogy az FMben is készült egy ilyen csomagterv, s ugyanakkor arról is olvastunk, hogy az ÁVÜben is készül hasonló. Kérdezem ezek után, hogy ezek a különböző tervek és tervcsomagok várhatóan mikorra állnak össze egységes cselekvési programmá. Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Kére m képviselőtársaimat az időkeretek betartására, mert Géczi József képviselőtársunk duplán használta fel a ráfordítható időt. Felkérem válaszadásra dr. Szabó Tamás tárca nélküli minisztert. Dr. Szabó Tamás tárca nélküli miniszter válasza SZABÓ TAMÁS, DR. tá rca nélküli miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársam! A hosszú, és zavaros képektől sem mentes felvezetőjében pl. az agrárolló kicsavarodása különösen tetszett, mint kép (Derültség) Részben a beadott írásbeli, részben az itt fel vezetett szövegből azért egy dolog számomra világos, hogy alapvetően piacellenes nézeteket vall a kérdező. Néhány mondatot szeretnék részben a beadottból, részben az itt elmondottból visszaidézni. Például azt, hogy szolgálja a hazai érdekeket a külföldi tő ke bejövetele, hogy a piac rászabadult egy ágazatra, és annak a hatásai érvényesülnek, és ez micsoda aggodalomra ad okot. Mi lesz azzal a vagyonnal, amit örököltünk? Jaj, miért privatizálunk? Világos, hogy alapvető szemléletbeli kérdésekről van szó, olyano król, amelyek az állam szerepét, az állam beavatkozását igénylik minden egyes folyamatba. Azt gondolom, az önök vagy az önök jogelődjei ezt már eléggé kipróbálták, és nem vált be. Ennek ellenére a konkrét kérdésekre válaszolni szeretnék. (Taps a kormánypár tok padsoraiban.) Először arra, hogy az okok mik, mert világos, hogy okkereséssel kell először kezdeni a dolgokat, és azt hiszem, hogy teljesen helytelen az a nézet, amelyik azt mondja, hogy feltáratlanok ezek az okok. Csak néhány szót szeretnék elmondani, kizárólag a konzerviparra – mert ott vannak igazán feszültségek, az összes többi könnyebben kezelhető – , hogy mik voltak az ágazat ilyen helyzete kialakulásának okai. Mindenekelőtt egy teljesen egyoldalú elképzelés arról, hogy hogyan lehet eladni a magyar munkát, és hogy lehet értékesíteni a magyar munkát, és nyilvánvaló, hogy stratégiailag teljesen rosszul megcélzott – úgymond – piacot céloztak meg, ez a keleti gazdaság, annak minden problémájával ma. Másodszor, presztízsberuházások tömege, olyan presztíz sberuházások tömege, amely nem minden piacon eladható terméket állított elő, hanem csak az ismert minőségtelen csere lehetőségét hordozta magával úgy, hogy korszerűtlen, energiafaló kapacitások voltak mindazok, amelyekkel szembenéz a magyar konzervipar. Az okok ezek, az okmagyarázat nem elég természetesen a csődkezelésre, és ezért a kérdések ebből a szempontból jogosak, mármint abból a szempontból, hogy abban a helyzetben, amit elődeink okoztak, egyáltalán mit lehet tenni. Arra, hogy milyen eszközök állna k rendelkezésre, és milyen lépések történnek, minden cégnél egyedi a megoldás, de kialakult egy eszközrendszer ennek kezelésére.
