Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 1. kedd, az őszi ülésszak 32. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - GÉCZI JÓZSEF ALAJOS, DR. (MSZP)
2532 Ez az eszközrendszer magában foglalja a cégek decentralizációját. Magában foglalja bizonyos vagyontárgyak előre való eladását, hogy az adósságot kezelni lehessen. Magában foglal bizonyos esetben állami garanciavállalásokat, ha van arra esély, hogy a cég életképes lesz piaci szempontból, tehát el tud adni valamit. Magában foglalja természetesen a privatizációt is, hogy az új tulajd onos kemény érdekei szolgálják a cég magára találását. A második kérdéskörre és a második kérdésre, hogy a privatizációs bevételek hogy folynak vissza az ágazatba, én nonszensznek tartom azt az elképzelést, hogy a dohányipar privatizációját a dohányiparba kell visszaforgatni. Az pedig, hogy az egész privatizációs bevétel a gazdaságba folyik vissza a legkülönfélébb csatornákon, hiszen ha a költségvetésen keresztül finanszírozza a foglalkoztatási alapot vagy a költségvetésen keresztül finanszírozza a területf ejlesztési alapot, az pontosan ugyanolyan visszaforgatás. De hadd mondjak egy másik példát. Az állami gazdaságok példája, ahol az egyébként túlságosan nagy kapacitások meghatározott részét az állami gazdaságok a privatizáció során előre értékesítik azért, hogy ezek az így megszerzett források a hitelek kiváltását tegyék lehetővé. Egy tényt szeretnék elmondani. Ha befejeződik ez a program, ami zajlik – olyan félúton vagyunk vele – , 30 milliárd forintnyi hitelkonszolidáció pénzügyi reorganizációja zajlik a ma gyar állami gazdasági körben. Azt gondolom, hogy ez egy rendkívül egészséges út, de itt van egy nagyon fontos elem, hogy van piaca ezeknek a cégeknek. Hogy milyen gyárak és iparágak maradnak meg, azt nem lehet eldönteni egy helyen. Szóval, az már nem működ ik, hogy a Központi Bizottság hoz egy határozatot, hogy ez a cég megmarad. Itt rengeteg piaci szereplő, hitelező, tulajdonosok – döntik el most már, hogy a cég hogyan tud kijönni az adott problémájából, és nem lehet felsorolni a listát, hogy kérem szépen, ezzel biztosan ez fog történni. A negyedik kérdésére, hogy vane párbeszéd. Igen, van párbeszéd. És hogy lesze? Az teljesen természetes, és azt hiszem, hogy ebben egyszerűen nem lehet kérdést feltenni, mert ez valóban így van. Az pedig, hogy készülneke p rogramok? Természetesen minden egyes szakmai ágazatra kész vannak a programok. Informálódni kell – ezt javaslom – , meg kell nézni, mi van a tejiparral, meg kell nézni, mi van a húsiparral, milyen program alapján megy, és azután gondolom, ilyen kérdést nem kell feltenni. Köszönöm figyelmüket és kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánypártok parsoraiban.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm miniszter úr válaszát. Két percen belüli reagálásra átadom a szót Géczi József képviselőtársunknak. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS, DR . (MSZP) Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Annak ellenére, hogy én azért megpróbáltam ideológiamentesen, szakmai irányban megfogalmazni interpellációmat, ön minősítésekkel kezdte. Én kétszeresen is visszautasítanám itt az elején, és utána ezt a részét be is fejezném, hogy ön engem kioktasson a régi rendszer működéséről, nemcsak azért, mert a szakmám is az volt – hogyha úgy tetszik – , hogy a sztálini modellel és egyebek működésével elméletileg is foglalkozzam, hanem azért is, mert nagyon sok szocialista képviselőtársammal – és másokkal együtt – részese voltunk annak a mozgalomnak, amely legalább annyit tett talán annak a bizonyos régi rendszernek a lebontásáért, mint önök közül néhányan. De ebbe talán ne menjünk bele! Ami a kicsavarodott agrárollót és az ágazatra rászabadult piacot illeti, ezeket a megfogalmazásokat professzorok és docensek anyagából vettem. Nem adom most ki a nevüket, mert nem szeretném, hogyha ön tovább folytatná ezt a magas szintű ellenérvelését.
