Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 24. kedd, az őszi ülésszak 29. napja - A földrendező bizottságok feladatairól és hatósági jogköréről szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárása - Kérdések: - ELNÖK (Vörös Vince): - TOMPA SÁNDOR (MSZP)
2273 olyan kompetens önkormányzati szövetség részéről, amelynek jogában állt volna, jogában lett volna ezt a kötelező ígérvényt megtenni, hanem egy olyan szö vetség tette ezt, amely kompetencia híján nem vehető komolyan. Én elismerem az új jó szándékú fejlesztési és igyekvő tenni akarásukat, de nem hiszem, hogy költségvetési szinten ilyen körben komoly döntések megalapozója lehet egy ilyen ígérvény. Én itt és m ost erről a helyről kérem önt, képviselő úr, és mindazokat a képviselőket, akik ebben az ügyben érdekeltek, és közvetve vagy közvetlenül a polgármestereket is, hogy végre tegyék meg azt a szükséges lépést a saját részükről, amely szükséges ahhoz, hogy a Ve lenceitó vízpótlásának ügye egyszer s mindenkorra befejeződjék, és ne kerüljön sor ismét parlamenti nyilvános beszélgetésre – bár nem zárkózunk el soha ettől – , de azt hiszem, hogy a dolgoknak nem itt, hanem a Velenceitónál és környékén kell megoldódnia. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm államtitkár úr válaszát. Következő kérdésfeltevőnk Tompa Sándor, a Magyar Szocialista Párt képviselője, aki kérdést kíván feltenni az ipari és kereskedelmi miniszterhez "A távhőszolgáltatás és az energiatakarékosság kapcsolatáról" címmel. Átadom a szót Tompa Sándor képviselőtársunknak. Kérdés: Tompa Sándor (MSZP) – az ipari és kereskedelmi miniszterhez – "A távhőszolgáltatás és az energiatakarékosság kapcsolata" tárgyában TOMPA SÁNDOR (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Közismert mindannyiunk előtt, hogy a távhőszolgáltató vállalatok önkormányzati tulajdonba kerültek, közismert az is, hogy a távfűtési díjak, távhődíjak egyre inkább a piaci viszonyokhoz közelítenek, és ebben e gyelőre még érvényesül – elsősorban az önkormányzatokon keresztül – valamiféle kompenzálás. Közismert előttünk az is, hogy egyre nő a lakosság körében azoknak a száma, akik nem tudják kifizetni távfűtési számláikat. És közismert az is, hogy az energiatakar ékosság kérdése az Ipari Minisztérium programjában egyre intenzívebben jelenik meg, és közismert az is, hogy a Ház előtt fekszik az energiapolitikai koncepció. És közismert többek között ebből az energiapolitikai koncepcióból, hogy az ország teljes energia felhasználásának körülbelül 10%a az, amely a távfűtőrendszerekben, távhőrendszerekben felhasználásra kerül. Ebben a kérdésben az ipari fogyasztók vonatkozásában a mérés már elterjedtnek tekinthető, azonban lakossági területen egyelőre csak kísérleti fázis ban van a mérés elterjesztése, illetve a mérés megoldása. Kérdéseim tehát az energiatakarékosság és a mérés problémakörébe tartoznak, figyelembe véve a fenti adatokat. Első kérdésem: a 29/1991es IKMrendelet 3as számú mellékete tartalmazza a melegvízhődí játalányhoz tartozó havi vízmennyiséget. Kérdezem, tervezie a minisztérium ennek pontosítását, különös tekintettel a lakásban lakó személyek számára. Elképzelhetőnek tartjae miniszter úr a melegvízhődíj olyan számlázási módját, amely szerint a hőközpont okban mért melegítési hőmennyiséget szétosztják valamilyen elv szerint – fogyasztott vízmennyiség, lakók száma, légköbméter stb. alapján – az oda tartozó lakások között? Második kérdésem: tervezie a minisztérium a fenti hivatkozott rendelet módosítását az energiatakarékosságra ösztönző szabályozók beépítésével – például a fűtési hőmennyiség mérése, meglévő egycsöves rendszerekhez alkalmazható költségmegosztók használata, melegvízmelegítési hőmennyiség közös mérése és pontosított átalány alapján való széto sztása? Harmadik kérdésem: milyen energiaracionalizálási programokat támogat a minisztérium, és milyen források vehetők ehhez igénybe – a műszaki fejlesztésre, a meglévő rendszerek átalakítására gondolok – mind a távfűtő rendszerek, mind a lakosság részéről? Várom e tekintetben megnyugtató válaszait. Köszönöm szépen. (Taps.)