Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 24. kedd, az őszi ülésszak 29. napja - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és azok 1993. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - FÁKLYA CSABA, DR. (SZDSZ)
2261 Ezt az iszonyú ellentmondást háromféleképpen lehetne feloldani: hatékony állami garanciával, profiltisztítással és vagyonjuttatással. Mint a továb biakban rámutatok, ezek egyike sem látszik működni jelenleg. Vegyük először az állami garanciát! Az állami garancia az elmúlt években a társadalombiztosítási alap létrehozása óta folyamatosan szűkült, sőt, kimondhatjuk, hogy végül is kaotikus állapotba ker ült, mert az érvényben lévő törvények egymást kizáró módon szabályozták. A dolog odáig fajult, hogy ha a törvényeket betű szerint értelmeznénk, a társadalombiztosítás működése megbízható módon le lenne bénítva. Ezen az állapoton próbál változtatni a likvid itással kapcsolatban később részletesebben tárgyalandó állami forgóalaphoz kapcsolt hitelmegelőlegezési számla – sikerült kimondanom – igénybevételi lehetősége, amely azonban jottányit sem növeli a tényleges garancia mértékét, hanem csak úgynevezett kvázi garanciát jelent. Amíg a nyugdíjalapot tekintve fennáll a nyomorúságos, 1%os tényleges garancia, addig tudatában kell lennünk, hogy az egészségügyi biztosítási alapot illetően semmilyen mértékű garancia nincsen. Hatékony állami garancia tehát nem szerepel a tervezetben. A második a profiltisztítás. Ha valaki megkérdezné, hogy mi az a profiltisztítás, akkor első megközelítésben azt válaszolhatnánk, hogy a profiltisztítás egy olyan valami, amitől a kormányzat húzódozik, mint kecske a késtől; második megközel ítésben ki lehet fejteni részletesebben, hogy a társadalombiztosítás azon költségvetési tételektől való megszabadítását jelenti, amelyek szociális indokoltságúak, de nem biztosítási elven folyósítandók, s eredendően az állami költségvetés szférájába sorola ndók. A profiltisztításba bevont tételek forintösszege nem hogy nőne, de kevesebb, mint 1992ben. Mert igaz ugyan, hogy 1993ra 11 milliárd forintot jelez az állami költségvetés, de könyörgöm: ha ebből 1992ben már csaknem 4 milliárd forintot átvett, azt 1 993ban felemlegetni nem úriemberhez méltó. További több mint 4 milliárd forint – ez a közgyógyellátás, terhesgondozási hozzájárulás – új feladattal már ellentételezésre került, úgyhogy a társadalombiztosítás számára nem jelent könnyebbséget. A profiltiszt ításra szoruló összeg szinte véletlen egyezése a társadalombiztosítási költségvetés deficitjével kínálja a lehetőséget, hogy a kettőt megcseréljük, és akkor akár nullszaldósra is tervezhetnénk. Tudomásul kell venni, hogy minél tovább késlekedünk a profilti sztítás teljes megvalósításával, annál tovább marad gúzsba kötve és ellehetetlenülve a társadalombiztosítás. A következő a vagyonhoz juttatás. A vagyonjuttatás a jelenlegi egészségügyi politikánk egyik legszomorúbb fejezete. Itt aztán teljes a káosz: a kom petenciák, jogosultságok, határidők, az átadandó vagyon formája, az átadás módja, az alá- és fölérendeltségi viszonyok, a sorrendiség nincsenek pontosan körülhatárolva. Hangos nemakarások és álszent nyögések, egymásra mutogatás – mind, mind azt eredményezi k, hogy a dolog nem megy előre. Ha valamely ügyben a központi akarat tehetne valamit, hát, ez éppen az az eset. Vajon miért nem tesz? Ki a felelős? Nem tartom elfogadható mentségnek azt, hogy az államvezetés hatékonysága itt sem rosszabb, mint máshol – még ha a megállapítás esetleg önmagában véve igaz is volna. A következő a likviditás. A törvénytervezet egyik legtrükkösebb megoldása a tb. likviditásának biztosításáról szóló rész, mely szerint "A likviditási tartaléknak az előírt szintre történő feltöltéséi g az alapok, kiadásaik folyamatos teljesítésének biztosítására, tehermentesen vehetik igénybe a központi költségvetés forgóalapjához kapcsolt ellátásmegelőlegezési számlát." Hát ez ugyan eddig ártatlannak tűnik, sőt, az ember szívét melegség tölti el: lám, lám, van itt jó szándék; a javaslattevő egy év tanulóidő és az ellenzék kitartó figyelemfelhívása után mégiscsak megértette, hogy nagy botrány lesz, ha a tb. csődbe jut, és nem tud fizetni. Ilyesmibe a kormányok bele szoktak bukni. Annál meglepőbb, hogy a z állami költségvetésben a javaslattevő már egészen más húrokat penget – idézem a 27. § (4) bekezdését: "A nyugdíjbiztosítási és egészségbiztosítási alapot terhelő ellátások folyamatos teljesítését az állami forgóalaphoz kapcsolt megelőlegezési számla hite ljellegű
