Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 24. kedd, az őszi ülésszak 29. napja - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és azok 1993. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - FÁKLYA CSABA, DR. (SZDSZ)
2262 igénybevételi lehetősége akkor garantálja, ha a bevételek és kiadások eltéréséből adódó pénzhiányt az alapok hiányának finanszírozására jóváhagyott értékpapírkibocsátás útján befolyó bevétel már nem fedezi." Hűha! Ez bizony egy hármas csapdahelyz et. Hogy miért? Először is azért, mert a társadalombiztosítás 1993. évi költségvetési tervezete csak felhatalmazást ad a társadalombiztosítási alapok kezelőjének – az OTFnek – a kötvénykibocsátásra, de nem kötelezi erre. Ha tehát például az nem bocsát ki kötvényt, akkor ebből jövedelem sem folyik be, azaz a kiadási többletet az állami forgóalap megelőlegezési számlának kell fedezni. Gyanítjuk azonban, hogy az előterjesztő ezt nem egészen így gondolta. Másodszor: a társadalombiztosítás és az állami költségv etési tervezet a pénzfolyósításhoz eltérő dimenziójú feltételeket tartalmaz. A társadalombiztosítási tervezetben a folyósítás a likviditási tartaléknak az előírt szintre feltöltéséig – tehát idő- és pénzösszeg szerepel mint dimenzió – , az állami költségvet és pedig hiteljellegű igénybevételi lehetőségről beszél. Ez a klasszikus hajós történet, amikor a kapitány leszól a gépházba, hogy: "Három fok balra!" "Visszaszólnak: "Mennyi?" A kapitány vissza: "Mi mennyi?" (12.20) Jó, jó, de hol itt a trükk? Hát épp ez a harmadik csapda. Egy ennyire fontos és nagy jelentőségű törvénytervezetben, mint a társadalombiztosítás 1993. évi költségvetése, egy ennyire fontos kérdésre, mint a társadalombiztosítás működőképességének biztosítása, nincs meg a korrekt válasz, hanem az t egy másik, sokkal terjedelmesebb törvénytervezet tartalmazza eldugva, akkor mi a biztosíték arra, hogy ha a játékos kedvű előterjesztő a hasonló fontosságú részadatokat jövőre nem egy megyei újság apróhirdetésében fogja közzétenni? Bizony előfordulhat, h ogy nem vesszük észre. Ennyi trükk és csapda után már éppen csak megemlítem, hogy az előterjesztés nagyvonalúan figyelmen kívül hagyja azt a törvényben rögzített kötelezettséget, hogy legkésőbb az idén, 1992ben fel kell tölteni a likviditási tartalékot az előírt mértékre, tehát 1993ban gyakorlatilag e vonatkozásban nem lenne szabad hiánynak lenni. A hiány finanszírozását célzó javaslat szerintem katasztrofális, de a szakértőink szerint annál sokkal rosszabb, egyenesen végzetes. A törvénytervezet ugyanis t b.kötvény kibocsátásával véli megoldhatónak. Az eddig elmondottak alapján már tényleg nem tudok másra gondolni, minthogy maga az előterjesztő is ezt a javaslatot egyfajta kegyelemdöfésnek szánta. Valóban, ezzel nincs tovább, vége a költségvetésnek. Már cs ak a dátum és az aláírás van. Erről a harmadik pun háború jut eszembe, amelynek végén a győztes rómaiak nemcsak lerombolták Karthágót, hanem még sóval is behintették, nehogy új élet sarjadjon. Csakhogy a punok előzőleg nagyon keményen harcoltak ám a rómaia k ellen, és majdnem győztek. Gondoljunk Hannibál fényes haditetteire. Na, de mit vétett ez a szegény társadalombiztosítás? A társadalombiztosítási önkormányzatok még meg sem születtek, máris egy csaknem százmilliárd forintos adósságterhet hurkolnánk a nyak uk köré. Várhatóe valaha, hogy talpra állnak? Kész szerencse, hogy ez a megoldás különben törvénybe ütköző, bár számos példa bizonyítja, hogy ilyen csekélység nem jelent akadályt a szavazógép számára. További szakmai vonatkozások közül megemlíteném, hogy erősen megnövekedett az adminisztráció, melyet kérdés, hogy ellentételeze a teljesítményfinanszírozásból esetleg eredő többletjövedelem. A másik kérdés az, hogy egyáltalán képese az egészségügy erre a megnövekedett adminisztrációra a jelenlegi tárgyi és személyi feltételek mellett? Az új finanszírozási rendszert deklaráltan, egyre fokozódó mértékben az elvégzett teljesítménytől függővé kívánjuk tenni. Ugyanakkor semmiféle ellenőrzési rendszert nem tartalmaz. Ez a világon egyedülálló. Az egyik legsúlyosab b hiánynak tartjuk azt, hogy működési költségbe nem került be az amortizációs költség. Kijelenthetjük, hogy ameddig ez nem történik meg, addig valódi költségbeszámításon alapuló reformról nem beszélhetünk. A jelenleg bevezetendő intézkedéseknek ez egyik le gnagyobb fogyatékossága.
