Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 24. kedd, az őszi ülésszak 29. napja - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és azok 1993. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - FÁKLYA CSABA, DR. (SZDSZ)
2260 Az első a kormányzat kizá rólagos szerepének megszüntetése a döntések meghozatalában, helyette konszenzusteremtés az egészségügy főszereplőinek bevonásával. Nagyon fontosnak tartom ezt hangsúlyozni, mert kiderült, hogy még a jelen törvénytervezet összeállításánál sem történt érdeke gyeztetés. Utólag ugyan megmutatták az érintettek egy részének, hogy íme, a koalíció ezt szánja a népnek. De ezzel csak azt a benyomást akarták kelteni, mintha e kitüntetettek véleménye számítana valamit. (12.10) Egyrészről megsú ghatom, hogy ez a törekvés nem volt sikeres, másrészről a látszatkeltés szándékossága súlyosbító körülményként esik latba. Szeretném elmondani: a törvénytervezet elemzése során mi megkérdeztük, meghallgattuk és véleményalkotásunk során igenis figyelembe ve ttük az érintettek véleményét. Ezek közül kiemelném a szakszervezeteket, úgy a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligáját, mint az EDDSZt – az Egészségügyben Dolgozók Demokratikus Szakszervezetetét – , az Állami Számvevőszéket, a Magyar Orvosi Kamarát, a Nyugdíjas Kamarát, a társadalombiztosítási felügyelőbizottságokat, a MOTESZt, a Települési Önkormányzatok Szövetségét és másokat, akik külön kérés nélkül is eljuttatták hozzánk véleményüket – és ezért most külön is szeretnék nekik köszönetet mondani: i gen sok hasznos ötletet kaptunk. Másodszor említeném a társadalombiztosítási alapok és a majdani önkormányzatok kényszerítően sürgető önállósodási folyamatának megbénítását. Magában véve az a tény, hogy a törvénytervezet részletekbe menő utasításokat tarta lmaz a különféle finanszírozási módokra és mértékekre, azt jelenti, hogy egyre távolabb kerülünk egy olyan biztosítástól, amely megfelelő autonómiával rendelkezne. A biztosítási finanszírozás alapvető eleme az kellene hogy legyen, hogy a törvényben meghatá rozott keretek között a finanszírozás konkrét jellemzői a biztosító és a szolgáltató közötti alkufolyamatban formálódjanak ki. Ennek elmaradása kifizetőhellyé degradálja a biztosítást. Az önállósodást teszi lehetetlenné az a szemlélet is, mely szerint az e gyes felügyelőbizottságok és a majdani önkormányzatok csak a pénzalapok kezelésére kapnak – egyáltalán nem teljes körű – jogosítványt, minden egyéb kérdésben a társadalombiztosítási főigazgatóságon keresztül a politikai hatalom szabad vadászterületét képez ik. Igaz, hogy ez a szemlélet ellentmond a releváns országgyűlési határozat és az önkormányzati igazgatásról szóló törvény szándékának és szellemének, no de sebaj: legfeljebb még néhánnyal több olyan törvény van, melyeket a kormányzat némileg betart, de am elyeknek még inkább betart … (Derültség a bal oldalon.) Harmadszor említeném azt a görcsös igyekezetet, amellyel a törvénytervezet még a társadalombiztosítási önkormányzatok felállása előtt a legfontosabb, lényegi és ügyviteli kérdésekben való szabályozás és döntés jogát a Kormányra, illetve a népjóléti miniszterre ruházza. Ilyenek például: a szerződéskötések módja, tartalma, a díjtételek nagysága, az ügyviteli kérdések, a kivételes elbírálás joga, a finanszírozási kérdések… Szóval, tulajdonképpen minden, c sak éppen az első éjszaka joga nincs tételesen megemlítve… (Derültség a bal oldalon.) Hát, aki mindezek után a rendszerváltást nem csodától várja, az nem áll a realitások talaján! Rátérve most már a pénzügyi alapok helyzetére: tisztán érzékelhető, hogy ige n nagy a baj hosszú távon is. A bevételi oldalon a járulékalapok szűkülése lényegében az ország gazdasági és foglalkoztatási helyzetének következménye. Kormánypárti szóhasználattal élve: a kiadások gyors növekedésével a társadalombiztosítási reform nem kép es megbirkózni. Ez egy feje tetejére állított okoskodás, mert éppen a reform keretében eddig csak kiadásnövelő intézkedések történtek. Ha most, megrettenve a várható következményektől, nem követjük az intézkedések dinamikáját, és a kiadásokat drasztikusan visszafogjuk – a tervezet ezt szándékozik tenni az egészségügyben – , akkor garantálható a működésképtelenség.
