Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 24. kedd, az őszi ülésszak 29. napja - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és azok 1993. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZÉKELYHIDI LÁSZLÓ, DR. (MDF) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP)
2257 hogy reálértékében a nyu gdíjak a jövő esztendőben csökkenni fognak, hiszen a kétkulcsos áfa jelenlegi változata is ennél valamivel nagyobb inflációt jelent. Ugyanez a helyzet a táppénzeknél is. Tisztelt Ház, ez is egy olyan szociális jövedelem, amely az adott időpontban, akkor te hát, amikor kapja az illető, kapja a beteg ember, akkor ez a megélhetés egyetlen forrása. Nem mindegy tehát, hogy hogyan tartja meg reálértékét. Amennyiben azt a 10%os csökkenést, amit a kormányzat javasol, elfogadjuk, akkor itt is azt kell mondani, hogy jelentős reálértékcsökkenés éri a táppénzeket is '93ban. Fontos kérdés természetesen a gyógyszerügy. Nagyon jelentős lépésnek tartjuk az ÉTmegállapodáson belül azt, hogy a gyógyszerek nulla kulcsa '93ban megmaradna. Nagyon nehezen viselte volna el mind a nyugdíjas, mind a táppénzes réteg, de maguk a kórházak is a nulla kulcs megszüntetését a gyógyszeráraknál. El kell azonban azt is mondani, tisztelt Ház, hogy az eddigi nullakulcsos állapotában is elég gyorsan mentek fel a gyógyszerárak az elmúlt esztend őkben. Ennek elsősorban az az oka, hogy átalakult az a gyógyszerspektrum is, amit Magyarországon használnak, és ez a jövőben is folytatódni fog. Itt tehát arról van szó, hogy az ÉTmegállapodás egy jelentős költségcsökkentést okoz, de ez a költségcsökkenté s nem jelenti azt, hogy a gyógyszerárak megmaradnak a '92es színvonalon a jövő esztendőben. Továbbra is igen nagy terhet jelent ez a kórházakban. Tisztelt Ház! Most készült el egy 59 azonos típusú kórházat érintő gyógyszerfelmérés, ami azt mutatja, hogy h allatlan nagyok – szakmailag nem indokoltan nagyok – a szórások a gyógyszerfelhasználásban. Feltétlenül rá kell a kórházaknak lépni arra az útra, hogy egy szigorúbb gyógyszerfelhasználási ellenőrzést vezetnek be. Mit jelentett a költségvetési tervezet az egészségügy számára? Azt hiszem, mindannyian örömmel tapasztalhatjuk, örömmel nyugtázhatjuk azt a tényt, hogy az egészségügyben a reformfolyamat folytatódik. Számtalan ismert okból mindannyian arra törekszünk, hogy minél előbb olyan reformlépések következz enek be az egészségügyben, amelyek hatékonyabbá, esetleg még talán olcsóbbá is – bár ebben én nem hiszek – teszik, de mindenesetre a jelenlegi eszközök célszerűbb és jobb felhasználását eredményezik. Sok kérdésben, a jövő évre tervezett lépéseket illetően, a szakma sem ért egyet. Sok olyan lépés van, amelyben szakmai viták folynak, és sok olyan kérdése van ennek a reformnak, ami meg egyenesen már eredetétől kezdve is politikai természetű. Egy a biztos, hogy ma nincs sem a szakmán belül, sem a politikán belü l konszenzus az átmenet célját, és főleg az átmeneti technikákat illetően. Nem könnyű ez a kérdés, tisztelt Ház, már csak azért sem, mert egyszerre kell az egészségügy reformját és a társadalombiztosítás reformját végigvinni, és a kérdés az, hogy meg lehete ezeket valósítani úgy, hogy egymást erősítsék. Melyek azok a lépések az egészségügyben és a társadalombiztosításban, amelyek nem rontják a másiknak a pozícióját, hanem javítják? Azt tapasztaljuk, hogy '93ban nem ilyen jellegűek lesznek ezek a lépések. Továbbra is azt látjuk, hogy a Kormány nem arra törekszik, hogy egy konszenzussal elfogadható egészségpolitikai koncepciót alkosson, és ezt egy egészségügyi törvényben elfogadtassa a Parlamenttel. Maga a népjóléti miniszter mondta el a szociális bizottságb an néhány hete, hogy az ő felfogása szerint először az egyes részterületeket kell szabályozni rendeleti úton, és ha ez megtörtént, azután lehet szó egy egészségügyi törvény megalkotásáról. Nekem az a véleményem, hogy ezt a dolgot fordítva kellene kezdeni. Azt is megállapítottuk a miniszter úrral, hogy ez a kettőnk közti véleménykülönbség természetesen nem akadályozza őt abban, hogy ezen az úton járjon. Mégis azt kell nekem mondanom, hogy nem biztos, hogy ezeket a részkérdéseket, amelyeket rendeleti úton sza bályoztak eddig, valóban részkérdésnek tekinthetjüke. Véleményem szerint például a háziorvosi ellátás bevezetése egyáltalán nem részkérdés. Mégis úgy történt, hogy még a szociális bizottság is az erre vonatkozó kormányrendeletet utólag ismerte meg, amikor az már megjelent, vagy a megjelenés körüli állapotban volt.
