Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 24. kedd, az őszi ülésszak 29. napja - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - JÁVOR KÁROLY (MDF)
2225 a kormányzat által tö rténő megsegítéséről beszélnek főleg, a Kormány nagyobb felelősség- és anyagi szerepvállalásáról beszélnek, ami tudom, hogy sokszor megoldhatatlan. Tudom, hogy a Kormány megtenné, ha tehetné, ha volna rá lehetősége. Sajnos, talán valóban nincs lehetősége. Nem is ezt vitatom, hanem azt vitatom, hogy a két és fél év alatt azért valamilyen lehetőséget – ami több, mint a semmi – kellett volna teremteni. És hogy van ilyen valahol, csak meg kell találni, az bebizonyosodott most az Érdekegyeztető Tanácson való tár gyalásokon is. Tehát arra kérem a tisztelt Kormányt és a tisztelt tárcát, hogy ezeken a tárgyalásokon is igyekezzen ilyen rugalmas és tisztességes módon valamilyen megegyezésre jutni. Mert a vasutastársadalom hatalmas erőt képvisel, azt az előbb a miniszt er úr elmondta, hogy milyen következményekkel járhat az ország, a gazdaság számára, amennyiben egy kéthárom napos vasutassztrájk történne. Ez a magyar gazdaságot alapjaiban rendítené meg, a magyar gazdaság nem bírna elviselni egy háromnapos vasutassztrájk ot. Ezért ennek tudatában üljenek le a tárgyalóasztalhoz, és próbáljanak megegyezni a vasutasszakszervezetekkel. Köszönöm. (Taps.) Határozathozatal napirend előtti felszólalásról ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Napirend előtti felszólalásra kért lehetősé get Jávor Károly, a Magyar Demokrata Fórumból – ugyancsak önállóan – a bősi vízlépcső, illetve a Duna elterelése utáni helyzettel kapcsolatban. Ismét határozathozatalt kérek. Most kérem állásfoglalásukat! (Szavazás. – 105 igen, 8 nem, 14 tartózkodás.) Kösz önöm. Továbbra sem határozatképes a Ház, de a túlnyomó többség a felszólalás meghallgatására lehetőséget kíván biztosítani. Jávor Károlyt illeti a szó! Napirend előtti felszólaló: Jávor Károly (MDF) JÁVOR KÁROLY (MDF) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Elnök Úr ! Tisztelt Képviselőtársaim! A jelenlegi közjogi helyzet szerint a Magyar Köztársaság a vízlépcső semmilyen formában történő üzembe helyezésével nem ért egyet, és hogy ebben menynyire igaza van, azt napjainkban látjuk igazán. A Duna elterelése egyébként du rva megsértése az ország területi integritásának, azonkívül ökológiai és gazdasági agressziót jelent. Hogy miért ökológiai agresszió, azt láthatjuk a Szigetközben. Hogy miért gazdasági agresszió, arra csak annyit szeretnék elmondani, hogy egy határfolyó es etében a vízvagyon, a halászat, a kavicsvagyon, és minden egyéb, a folyóból származó vagyoni jog 5050%ban illeti meg az érintett országokat. A jelenlegi állapot nagyon jól bizonyítja, milyen eredménnyel jár az, hogyha ez a vízlépcső működik. Szeretném le szögezni és mindenkinek a figyelmébe ajánlani, hogy nem az A, B, C, X változat, hanem általában a vízlépcső, ez a dunai vízlépcső így működik. Az 1977es államközi szerződés alapján megépített és működésbe helyezendő vízlépcső eredményeképpen ugyanis a Dun át ugyanúgy elterelték volna, az ÖregDunamederben a szerint az elképzelés szerint 50 m3/secundum víz folyt volna, tehát kevesebb, mint ami most folyik. A MosoniDunaágban 20 m3/secundum víz folyt volna. Tehát senki se essen abba a tévedésbe, hogy ez a j elenlegi állapot a Magyar Kormány, az Országgyűlés makacssága miatt kikényszerített Cváltozat következménye. Nem, kérem, ez a vízlépcső így működik, ez csak így tud működni. Minden bajban van valami jó. Ezen a példán mindenki érzékletesen láthatja, hogy h a valamikor esetleg bárkinek a fejében is megfordulna, hogy ezt a vízlépcsőt mégis üzembe kellene helyezni, akkor ám tegye, de ezek a következményei. A Parlamentben – pontosan a vízlépcső kapcsán – többször hangot adtam annak a véleményemnek, ebben a helyz etben ha valaki ehhez a kérdéshez hozzászól, nagyon gondolja meg, hogy mit mond, nézzen utána a dolgoknak, és utána tegye. Tegnap elhangzott egy napirend előtti
