Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 24. kedd, az őszi ülésszak 29. napja - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - JÁVOR KÁROLY (MDF)
2226 felszólalás, amivel nekem nem az a bajom, hogy néhány nappal korábban egy vidéki lapban olvasha tó volt, hanem az a bajom, hogy a megállapításai félreérthetőek. Azt mondta ugyanis képviselőtársam, hogy menjünk oda és nézzük meg a mellékágrendszereket, amelyek feliszapolódtak. Kérdezem én, azért iszapolódtak fel ezek a mellékágak, mert elvitték a vize t? Nem, kedves képviselőtársaim, azért iszapolódtak fel ezek a mellékágrendszerek, mert mesterségesen elgátoltuk őket a Dunától. Sőt, az 1991. augusztusi árvíz ezeket némely mértékig tönkretette, és ezeket szépen visszaépítettük, méghozzá addig a szintig, ami a teljes létesítmény – tehát a bős – nagymarosi létesítmény – és a csúcsrajáratás igényeihez igazodik. Tehát, ha már beszélünk a kérdésről, akkor lássunk tisztán és korrekt módon beszéljünk róla. A másik dolog, ami szinté n elhangzott ebben a tegnapi napirend előtti felszólalásban – és érdekes módon egyre többet beszélünk róla – , ez a papírtigris kérdése. Szó szerint ez volt az újságban is, ahogy itt elhangzott. Én egyre szeretném felhívni mindenkinek a figyelmét. A mindenf éle értelemben vett – hangsúlyozom: a mindenféle értelemben vett – papírtigris az az 1977es államközi szerződés eredményeképpen létrejött tervanyag. És ebből a papírtigrisből egy nagyon csinos beton- és gáttigris készült 1990re. A történet tehát itt kezd ődik; és aki papírtigrisről beszél, akkor az erről a papírtigrisről beszéljen. Két nagyon lényeges elem, amiben ugyancsak a jelenlegi helyzet segít minket. A szlovák fél mindvégig azt állította, hogy a vízlépcső üzembe helyezése nem okoz ökológiai katasztr ófát. Mára a napnál világosabban bebizonyosodott, hogy igenis okoz ökológiai katasztrófát, eltűnt a víz a kutakból, a mellékágakból, elpusztultak a halak, és ez az ökológiai katasztrófa látványosan a jövő év tavaszán, nyarán fog tetőzni, ha addig nem kerül vissza a víz az ÖregDunamederbe. (9.30) Azért mondtam, hogy "látványosan", mert a kevésbé látványos része – nevezetesen az ivóvízkészlet elszennyezése – is elindult, folyamatban van. Az egyik szlovák állítás tehát megdőlt. A másik állítás az volt, hogy a vízlépcső üzembe helyezése kapcsán jelentkező esetleges környezeti problémákat műszaki pótmegoldásokkal kezelni lehet. Nos, ez az érvelés is megdőlt: kiderült, hogy nem lehet kezelni, sőt, ennek az úgynevezett pótmegoldásnak a létesítményei alkalmatlanok arra, hogy a környezeti katasztrófákat kezeljük. És itt jön egy külön kis minidráma, ami a Cváltozat kapcsán jelentkezett: ez pedig az árvízveszély. Ez az eredeti változat szerint nem következett volna be, most viszont igenis, létező veszély, mégpedig az ért, mert a vízlépcsőrendszernek úgyszólván minden létesítménye vagy műszaki hibás, vagy félkész, vagy egyszerűen működésképtelen. A Duna elrekesztésével a Duna átbocsátóképességét lényegesen csökkentették: körülbelül 3 ezer m3/secundumra. Ez azt jelenti, hogy ma a szlovák fél egy kisebb téli árvíz – zárójelben szeretném megjegyezni, hogy itt van: tegnap Bécsnél volt, ma éjszaka tetőzik egy körülbelül 6 ezer m3/secundumos árvíz – irányítására és levezetésére nem képes. Ez tehát egy valós veszély. Visszatérv e még egy röpke pillanat erejéig a papírtigrissel kapcsolatosan mondottakra: csatlakozik ide is. Lehet eltitkolni valaminek a hibáit, lehet valamiről nem beszélni, azonban van egy magyar mondás, amely szerint a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát. Ehhez én annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy a sanda szándékok előbbutóbb a saját dugájukba dőlnek – és meggyőződésem szerint ez fog történni a vízlépcsővel is, és a vízlépcsővel kapcsolatos mindenféle sanda szándékkal. Csak zárójelben szeretném meg jegyezni, hogy a szlovák fél, ugye, konzekvensen arról beszél, hogy itt egy katasztrófaveszély áll fenn, hogyha nem kap lehetőséget a Cváltozat építési munkálatainak befejezésére. Érdekes módon alig hallani a teljesen kézenfekvő és legegyszerűbb megoldásr ól, nevezetesen a Duna elrekesztésének az elbontásáról. Akkor ugyanis mi történik? A Duna, amely az elmúlt néhány ezer évben elég jól teljesítette vízlevezető feladatát, ezt továbbra is
