Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 24. kedd, az őszi ülésszak 29. napja - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtt - VASS ISTVÁN (SZDSZ)
2224 frakciótámogatással kért felszólalási lehetőséget, ilyenkor szavazásra van szükség. A Ház pillanatnyi lag nem határozatképes, mégis kérem, hogy foglaljanak állást Vass István felszólalási kérésével kapcsolatban. Most kérem szavazatukat. (Szavazás. – 84 igen, 16 nem, 21 tartózkodás.) Köszönöm. A többség amellett foglalt állást, hogy Vass Istvánt hallgassuk meg. Ez csak irányadó, nem érvényes szavazás, de megadom Vass Istvánnak a szót. Napirend előtti felszólaló: Vass István (SZDSZ) VASS ISTVÁN (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr! Köszönöm képviselőtársaimnak is a támogatást. Egyrészt azért nem is kértem a frakcióm t ámogatását, mert délelőtt még a vasutasoknál voltam, másodszor azért sem, mert ez nem egy párt ügye. Azt is mondhatnám, hogy vagy minden párt ügye, amit nagyon komolyan vesznek, vagy egyiké sem. Megköszönve tehát a szót, nagyon röviden elmondom azt, amire kértek a vasutasok. Elöljáróban megköszönöm Siklós Csaba úrnak az általam végül is emberi hangúnak ítélt megszólalását. El kívánom mondani, hogy a számomra bizony sokszor dölyfösnek látott hatalmasok között talán ő az, aki sokszor valóban emberibb hangon t ud megszólalni. Mindamellett a mára kialakult helyzetet abból is láthatjuk, hogy milyen súlyos lehet, hogy a társadalom különböző körei a legkülönbözőbb formákban szólalnak meg napjainkban. Vannak olyanok – és nagy számban vannak olyanok – , akik akár önpus ztító módon éhségsztrájkolnak, munkások sztrájkkal fenyegetőznek és sztrájkolnak, mert pontosan azt az emberi hangot hiányolják, amit joggal elvárhattak volna, különös tekintettel nehéz helyzetükre. Ennek az emberi hangnak a hiányában a bizalmat már bizony nemigen lehet felfedezni bennük. Ezt a Kormány – véleményem szerint – jórészt ezért elvesztette. Ez a bizalomvesztés a tűrőképesség rovására is ment. Ebben a légkörben, ami mára kialakult, bizony ez a tűrőképesség már nagyon romos. A sok figyelmeztetés, j elzés között, ami történt, a legújabb a tegnapi kétórás figyelmeztető vasutassztrájk, ami egy stratégiai ágazat súlyos helyzetére hívja fel a figyelmünket újból, hiszen erről már sok szó elhangzott a Házon belül is, és a társadalom s az érintettek különböz ő köreiben is. Siklós Csaba úr azt mondta, hogy ha ő vasutas lenne, soha nem sztrájkolna. A vasutasok pontosan azért sztrájkolnak, mert attól félnek – teljes joggal – , hogy holnap már nem lesznek vasutasok. Siklós Csaba miniszter úr most azt mondta, hogy a vasutastársadalomnak keményen dolgoznia kell. A vasutasok szeretnének keményen dolgozni, de sajnos, nekem is be kell látnom, valószínű, hogy ez megoldhatatlan dolog. Nagyon sokan lesznek kénytelenek ebben a kényszerű helyzetben megválni a vasúttól. (9.20 ) Ezek az emberek mindenféleképpen megérdemlik az emberi hangot, azt, hogy megértessék velük, ezek a súlyos döntések, amik őket bizony nagyon nehéz helyzetbe hozzák, olyan kényszerűek, amit meghozóik sajnálnak talán a legjobban. Ezt én most elmondom, de ha ilyen módon majd a csütörtöki tárgyaláson a Kormány minden indulatot mellőzve, nagyon higgadtan és ilyenformán próbál szóba állni velük, akkor talán sikerül valamilyen megegyezésre jutni. Bár nekem az a véleményem, hogy ezeken a tárgyalásokon sajnos a Kor mánynak valamiben engednie kell. Arra kérem tehát a Kormányt, hogy ne hagyja egyedül a tárcát ezeken a tárgyalásokon, hanem próbálják azért még egyszer alaposan áttekinteni, hogy miben lehetne mégis engedni a vasutasok sok jogos követelését illetően, hisze n itt 15 ezres elbocsátásról beszélt a miniszter úr, de 202530 ezres elbocsátásokról is beszélnek a vasutasok. Előttem van a Kormánynak az a tárgyalási anyaga, amit készített a vasutasok számára. Ebben bizony a jövő évi reálbérnövekedés elmaradása mellet t, amit a vasutasok ugyan kifogásolnak, de pontosan ez az a kérdés, amiben lehet kompromisszumot kötni, amiben hajlandók engedni. Tehát nem igaz az, hogy ők kifejezetten ezt tűzik a tárgyalások középpontjába, hanem a vasút helyzetének
