Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 23. hétfő, az őszi ülésszak 28. napja - A magzati élet védelméről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BALOGH GÁBOR (független)
2191 Először azzal, hogy a magzati élet – szerintem – csak egyik megje lenési formája az életnek, amely valóban fokozott védelmet igényel. Napjainkban, amikor az emberi jogok oly széles körben elterjedtek, e jogok szószólói mintha megfeledkeznének arról, hogy az élethez való jog valamilyen formában minden emberként – hangsúly ozom: emberként – fejlődő élőlényt megillet. A tudomány mai állása szerint a magzati lét – mint ahogy elhangzott már – nem az emberré válás egyik lépcsőfoka, hanem az emberként való fejlődés primér stádiuma. Másodszor: az élet nem azáltal teljesedik ki, ho gy a ma még meg nem született gyermektől megvonjuk a megszületés és a kibontakozás lehetőségét, hanem azáltal, hogy biztosítjuk számára az elvárható legteljesebb védelmet és fejlődési lehetőségeket. Azok a korszakok, amelyeken az ember keresztülmegy, felté telezik mindazoknak a feltételeknek a meglétét, amelyek nélkülözhetetlenek az életbenmaradáshoz. S itt ne csak a magzatéra gondoljanak. Bármelyik korszak kiiktatása az élet, legalábbis ma kialakult és ismert formájának megszűnéséhez vezetne. Úgy vélem, ami kor abortuszról beszélünk, gyakran felcseréljük az okot és az okozatot, a felelős nemiséget és az egzisztenciális szükségleteket. Jó lenne már helyére tenni a dolgokat. Annak örülök, hogy bár kezdetleges formában, de hasonló csírák jelen vannak a törvényja vaslatban. Harmadszor pedig: az életet nem lehet abszolútnak tekinteni, még vallási szempontból sem. Ezt támasztják alá az olyan szituációk, amikor egy magasabbrendűnek ítélt cél érdekében jogunkban áll kockára tennünk, akár feláldoznunk az életet, saját é letünket. Az egyház mindig is nagy tiszteletben tartotta azokat, akik életüket áldozták másokért. Gondoljunk a vértanúkra, vagy a fogolykiváltó rendekre. A katolikus egyház a huszadik században Maximilian Kolbe szentté avatásával ismerte el, hogy nem tekin ti abszolútnak az emberi életet. De nemcsak az említett élethelyzetekre kívántam utalni, hanem ennél egy sokkal profánabb bizonyítékra, a halálra, mint az élet ellentétére. Sajnos napjainkban a halotti kultuszt mintha nagyobb tisztelet övezné, mint az élet kultuszát. Ezeket figyelembe véve és a csapdát elkerülendő vélem úgy, hogy a művi terhességmegszakítás mellett elhangzott érvek, ellenérvek jócskán sántítanak. Szerintem csupán a művi terhességmegszakításról technikai törvényt hozni az Alkotmánybíróságra hivatkozással, több mint szégyen. Mert egy terhességmegszakítás a technika jelenlegi állása szerint nem bonyolultabb egy veseműtétnél, egy amputációnál, vagy – ma már nyugodtan mondhatom, mert Magyarországon is hajtottak végre – egy szívműtétnél. Sőt, ha k orunk technikai színvonalát nézem, akkor felfedezhetem azokat a technikákat, amelyek az élet fenntartásának, továbbadásának a legújabbkori lehetőségeit kiszélesítik. Itt nemcsak a fogamzásgátlás különböző módozataira vagy a családtervezési modellekre gondo lok, hanem azokra a társas viszonyból származó formációkra is, amelyek az élettér kiszélesítésének technikáját és kritériumait ölelik fel, például a családokra, iskolákra, közösségekre, a szolidarisztikus vonások erősítésére és a többi. Éppen ezért sokkal szerencsésebbnek tartom az olyan felszólalásokat, amelyek a problémakört családi, egzisztenciális és politikai vonatkozásában közelítik meg. Hölgyeim és Uraim! Az élet ilyen megközelítésébe tehát nem illeszthető célként és a probléma technikai kezelési mód szereként a művi terhességmegszakítás. E téren sokkal nagyobb szerepet kell tulajdonítani a nemi szerep tudatos vállalásának, megélésének és az erre való nevelésnek. Gondolom, senki sem kételkedik abban, hogy a családi élet nem azonosítható a nemi élettel, bár a köztudatban gyakran helyettesítik egymással. Ez véleményem szerint egyrészt az értékrend torzulásának, másrészt pedig a nyelv változásának – idézőjelben – , a nyelv fejlődésének a következménye. De ez utóbbiról nem kívánok bővebben szólni. Az értékre nddel kapcsolatban kérdésként vetődik fel, hogy etikai kérdés hogyan kezelhető politikailag és jogilag. Már többen is utaltak rá, hogy ez szinte lehetetlen, mert a pozitív jog etikája ritkán fedi le a helyes életvitel, életmód etikáját. Csak példaként emlí tem meg azoknak a fiatal leányoknak, tizenéveseknek a művi terhességmegszakításait, akik nemi életet élnek, de biológiailag éretlenek a védekezésre, mert szervezetük még nem fejlődött ki teljesen, és éretlenek a gyermekvállalásra, mert hiányzik a felnőttt udatuk és egzisztenciális hátterük.
