Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 1. kedd, az őszi ülésszak 1. napja - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK (Szabad György): - FODOR GÁBOR, DR. az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója:
20 Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A már említett madridi konferencián elfogadott határozat 10 pontban fogalmazta meg az alapvető emberi jogok érdekében az EBEÉországokban érvényesülő nem jog i eszközöket, és mindjárt az első pont rögzíti, hogy az ombudsmankoncepció az egyik legfontosabb mechanizmusa az emberi jogok védelmének. A konklúzió egyik pontja magányos farkasként jellemzi az ombudsmant, akinek egyik jelentős feladata, hogy kiegészítse vagy javítsa azt a közigazgatási rendszert, amely a visszaélésre lehetőséget adott, hogy a jövőben ilyen hibák és igazságtalanságok ne ismétlődhessenek meg. Tisztelt Országgyűlés! A társadalom jó közérzetéhez és jogi biztonságához elengedhetetlen annak meg nyugtató tudata, hogy létezik egy köztiszteletben álló személyiség, akihez eredményesen fordulhat az alkotmányos jogaiban sérelmet szenvedett állampolgár. Spanyolországban defenzor delpueblónak, a nép védőjének, a nép ügyvédjének nevezik az ombudsmant, és én abban a reményben kérem képviselőtársaim igenlő szavazatát a beterjesztett törvényjavaslathoz, hogy a törvényjavaslat elfogadásával nálunk is létrejöhet az emberi és állampolgári jogok tiszteletben tartásának, a szolgáltató és nem hatalmi jellegű köziga zgatásnak egyik fontos garanciája, és a megválasztott ombudsman a nép igazi, elkötelezett ügyvédjeként kezdheti meg a könnyűnek nem ígérkező, de remélhetőleg hatékony munkáját. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Tisztelt Orszá ggyűlés! Amikor megköszönöm Isépy Tamás államtitkár úr előterjesztését, hadd utaljak az ő formabontó bevezetőjére. Teszem ezt azért, hogy ne leegyszerűsítetten, esetleg a sajtóban, illetve a közvetítés révén az országban az a vélemény alakulhassék ki, hogy a kétéves késedelem pusztán az Országgyűlés elfoglaltságán, netán a kérdés jelentőségének meg nem értésén múlott. Nagyon röviden egy személyes vonatkozást. Még a választások előtt nekem volt megtisztelő lehetőségem, hogy a Dagens Nyheter svéd lapban hoszs zan nyilatkozzam arról, hogy az ombudsman intézménynek elgondolásunk szerint milyen fontossága kell, hogy legyen a megújhodó Magyarországon. A benyújtást követően azonban a napirendre tűzés kérdésében itt súlyos mozzanatok merültek fel, konkrét utalások tö rténtek arra, hogy az adatvédelmi törvény megszületéséig, illetve az ombudsmankérdéssel szoros összefüggésben álló nemzetiségi törvényjavaslat benyújtásáig nem látják sokan realitását a kérdés megtárgyalásának. Ezek a mozzanatok is – csak tájékoztatásul mo ndom – ott vannak a sajnálatos késés meghatározói között. Ismételten megköszönve államtitkár úr előterjesztését, megkérdezem Fodor Gábort, az emberi jogi bizottság elnökét, hogy maga kíváne szólni, vagy előadót állít a bizottság. Felszólaló: Dr. Fodor Gáb or az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elnöke FODOR GÁBOR, DR. az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én fogok nagyon röviden szólni, hiszen bizottságunk a törvényjavaslatot megtárgyalta, és álta lános vitára alkalmasnak ítélte már igen rég. Mint ahogy itt szóltunk erről, államtitkár úr és elnök úr is elemezte ennek a körülményeit, én is csak megerősíteni tudom azt, hogy az emberi jogi bizottság is már nagyon régóta, hónapok óta, sőt bizonyos szemp ontból már években mérhető az az idő, amióta mi is sürgetjük ennek a törvényjavaslatnak a Parlament elé kerülését. De való igaz – mint ahogy Elnök úr magyarázatában is elhangzott ", ténylegesen szoros összefüggések voltak felfedezhetők mind az adatvédelmi, mind a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvénnyel kapcsolatban, úgyhogy ezért van most itt a Parlament előtt. Mindenesetre én is szeretném felhívni a tisztelt Háznak a figyelmét arra, hogy egy nagyon fontos törvényről van szó, és egy olyan t örvényről, amelynek az alapstruktúráját, tehát magának az