Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 10. kedd, az őszi ülésszak 24. napja - A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - JÓZSA FÁBIÁN, DR. (MDF)
1802 JÓZSA FÁBIÁN, DR. (MDF) Köszönöm szépen, Elnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Míg Palotás János általánosságban beszélt a költségvetés egészéről, addig én a költségvetésnek pusztán egy területével, de azt gondolom, ho gy nagyon fontos területével szeretnék foglalkozni: az önkormányzatokra vonatkozó költségvetési tételekkel. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Két évvel vagyunk az önkormányzatok megalakulása után. Gyakorlatilag működésük felezőidejéhez érkeztünk, és azt gondolom , hogy az a fajta stabilitás, amely ennek a két évnek a során az önkormányzatok működését jellemezte Magyarországon, nemcsak a közjogi viszonyok stabilitásának köszönhető, hanem annak a kiegyensúlyozottságnak is, amely az egész önkormányzati működés finans zírozásában az elmúlt két esztendőben megnyilvánult. (11.50) Az 1993as költségvetési tervezet, amelyet a kormányzat előterjesztett, azt gondolom, hogy igaz, súlyos körülmények között, igaz, egy relatív visszaépülés állapotában, de továbbra is ennek a kieg yensúlyozott finanszírozásnak a kísérletét tartalmazza. Ezt próbálja megvalósítani az egész önkormányzati szférában és az önkormányzatokon keresztül az egész intézményi ellátó szférában, éppen ezért, mint ilyen lehetséges megoldást, megítélésem szerint üdv özölnünk kell. Az 1993. évi költségvetési tervezetben az önkormányzatok pénzügyi pozícióinak, az állami támogatásnak és a saját bevételeinek a növekedése mintegy 10%os mértékűre van prognosztizálva. Ezzel szemben az infláció növekedési üteme várhatóan min tegy 1618%. Ebből az következik, tisztelt képviselőtársaim, hogy egy igen jelentős mértékű, 68%os pozícióromlásról van szó, ezt fehéren feketén ki kell mondani, ezt nem lehet takargatni. Itt igenis az önkormányzatoknak az előző évihez képest a jövedelem pozíciója, a kondicionáltsága jelentős mértékben romlik. Szerény vigasz ebben a kérdésben, hogyha az önkormányzatok helyzetét összevetjük az egész állami szférával, és ezen belül is különösen a központi költségvetési szervekkel, akkor azt tapasztaljuk, hog y az önkormányzatok pozíciója lényegesen kisebb mértékben romlik és csökken a támogatottsága, mint az állami költségvetési szerveké. Mik az összetevői ennek a pozícióromlásnak? Három fő okot szoktak itt felsorolni. Az első és talán a legjelentősebb mértékű az szja átengedett mértékének a korábbi 50%ról 30%ra történő mérséklése, amire a költségvetési törvényjavaslat javaslatot tesz, és amely tulajdonképpen az 1992. évi szjabevételekhez képest egy 14 milliárd forintos csökkenést mutat, azonban az 1993. évi lehetséges bevételekhez képest, abban az esetben, hogyha az átengedettség mértéke továbbra is 50% alatt van, akkor mintegy 32,8 milliárd forintos pozíciócsökkenést, pozícióromlást eredményez. A másik nagyon fontos tétel az, hogy az idén, illetőleg a '93a s költségvetési évben elmaradnak azok a dologi és bérautomatizmusok, amelyek a korábbi költségvetéseket jellemezték, és amelyek tulajdonképpen egy szerény mértékű, de azért a köztisztviselői, közalkalmazotti szférában mégis reális, előremutató tervezést le hetővé tettek. Végül a harmadik tényező, ami ugyancsak nagyon súlyos, és ami nagyon jelentős, az, hogy a tervek szerint belép a kétkulcsos áfatörvény, és ez a kétkulcsos áfatörvény mind a beruházásokban, mind pedig az ellátószolgáltató intézmények működ ésében igen súlyos többletkiadásokat fog eredményezni. Mi ellensúlyozza ezeket a tételeket? A költségvetési törvénytervezetben mintegy 41,7 milliárd forint állami támogatásnövekedés van előirányozva, ez az állami támogatás nagyobbrészt a különböző normatív támogatások körébe van beépítve, kisebbrészt a címzett és céltámogatások számára irányoz elő. Ezt azért figyelemre méltónak tartom, és nagyon kérem képviselőtársaimat, hogy ezt így kezeljék, hogy bár általánosságban szűkül a források köre, általánosságban ösztönöznie kell ezeknek a számoknak az önkormányzatokat a takarékosságra, a spórolásra, ugyanakkor mégis fenn kívánja tartani, és továbbra is biztosítani kívánja azt, hogy a településeken a fejlesztési tevékenység ne álljon